Post mortem kitüntetés a dicsőszentmártoni kórházigazgató-polgármesternek

Az egykori polgármester-igazgató, Alexandru Deac, akit barátai, tisztelői annak idején Deák Sanyiként is emlegettek, a szomszédos Beszterce-Naszód megyei Kékesújfaluban született 91 éve. Kolozsvárott végezte az orvosi egyetemet, majd Dicsőszentmártonba került, ahol egy ideig a kombinátnál, utána a közegészégügyi és járványellenes városi központnál, majd az üveggyárnál dolgozott orvosként. Ezt követően a járóbeteg-rendelő intézetet irányította öt évig, majd a városi kórház bőrgyógyásza és igazgatója lett. Igazgatósága alatt alakult meg az ádámosi és sövényfalvi járóbeteg-rendelő, a héderfájai, bogácsi, küküllőkirályfalvi, somostelkei, oláhsályi egészségügyi pont, az ádámosi, sövényfalvi, oláhkocsárdi, désfalvi, bonyhai és zágori fogászati rendelő.

Azt azonban ma már kevesen tudják, hogy kórházigazgatói tisztsége alatt mi mindent valósított meg a dicsőszentmártoni kórház pszichiátriai osztályán. Az egykori elmegyógyintézet a Deac-korszak idején valóságos nagyüzemmé fejlődött. Az ergoterápiás (munkaterápiás) részlegeken a beutaltak különböző munkálatokon tölthették el napjaikat, ezzel részint saját gyógyulásukat segítették elő, másrészt hasznot is hoztak az intézménynek, amiből ők maguk is részesültek. A napi cigaretta, édesség, üdítő-szükségletüket ki tudták elégíteni a munkaterápiás foglalkozásokért kapott pénzből. A kórház udvarán külön bolt is működött számukra, ahonnan vásárolni tudtak. A kórház kertjében zöldséget termesztettek, itt a beutaltak egy része kertészkedett. A burgonyán kívül mindent megtermeltek, ami a kórház konyháján szükséges volt. A Botorka felé vezető úttól balra néhány hektáros szőlőst műveltek, ugyancsak a beutaltakkal. A kórház területén külön állattenyésztő farm is működött, mindenféle haszonállatot, még nutriákat is tenyésztettek. A nagy árvíz idején a Küküllő elöntötte a kórházat, a víz annyira magas volt, hogy a nutriák zavartalanul átúsztak a másfél-két méter magas kerítés fölött. A víz levonulás után a környékbeli, folyómenti falvak lakói fogták ki a „patkányokat”. Drótháló-fonó műhely is működött a kórházban. Akkoriban Romániában sehol sem készítettek dróthálót. Sok száz kilométerről jöttek a megrendelők, hozták a drótot, amit aztán itt fontak hálóvá a beutaltak. De készültek itt betongyűrűk, szennyvízelvezető betoncsövek minden méretben.

Mindennél érdekesebb az art-terápiás (művészetterápiás) műhelyek voltak. Bartha Béla festőművész vezetése alatt itt dolgoztak a beutaltak. Akinek ahhoz volt kedve, festett – minden hozzávalót, kartont, vásznat, ecsetet, festéket megkaptak – akár hónapokon keresztül is. De öntöttek díszgyertyát a karácsonyi és egyéb ünnepekre – a rendszer nem volt finnyás, ha pénzről volt szó – a Bartha mester által felfedezett és féltve őrzötten titkolt festékanyaggal színesítve, amit értékesítettek, készítettek dísztárgyakat, időnként kiállításokat rendeztek az itt készült festményekből, tárgyakból. A botorkai szőlősben elkészült egy présház – azt is a beutaltak építették.

Polgármestersége alatt a Sipos Domokos egyesület kétnyelvű emléktáblát készített a székháza falára. Seprődi József, az akkor egyesületi elnök vitte el engedélyeztetni a polgármesteri hivatalba, akkor, amikor a kétnyelvűségről még nem volt semmiféle törvényi rendelkezés. Alexandru Deac gondolkodás és szemrebbenés nélkül aláírta az engedélyt, mert úgy tűnt neki, hogy ez a természetes. Nem sokkal később országúti balesetben hunyt el.