Portik Vilmos: az együttműködés elengedhetetlen

– Az EMNP túl van első két választásán. Hogyan értékeli, mennyire sikerült teljesíteni és elérni a kitűzött célokat, „megvetni a lábukat” a megye politikai porondján?

– Természetesen nem vagyunk elégedettek, ám ahhoz a szervezettségi állapothoz képest, amellyel nekiveselkedtünk a két választási megmérettetésnek, olyan eredményt sikerült elérnünk, amelyre nyugodt szívvel lehet alapozni a következő két-három év építkező munkáját. Fontos lett volna bejutni a marosvásárhelyi és a Maros megyei önkormányzatba, hiszen akkor jobban látszana a tevékenységünk és jelöltjeink rátermettsége is, ám ez nem valósulhatott meg. A tavaszi választási eredményeinkhez viszonyítva ősszel csaknem duplázni tudtuk a szavazóink számát Marosvásárhelyen és a megyében egyaránt, olyan körülmények között, amikor minden más politikai alakulat – beleértve az RMDSZ-t és a román pártokat is – szavazatokat veszített. Ez mutatja azt, hogy van igény a másfajta magyar érdekérvényesítésre, csak azt a módját és megmutatkozását kell megtaláljuk, amely a magyar emberek közélettől való elfordulását megállítja és visszafordítja.

– Önt további két évre újraválasztották a Maros megyei szervezet élére. Milyen célkitűzéssel vág neki ennek az időszaknak, mandátumnak?

– Az építkezés a legfontosabb. Ebben a két évben meg kell erősítsük a helyi szervezeteinket és el kell jussunk oda is, ahova az elmúlt évben nem sikerült. A megye településeinek viszonylatában egyelőre csak negyedannyi helyen van jelen a Néppárt, mint más alakulatok, ezt a hiányosságot le kell küzdenünk. A kihívás abban van, hogy minden településen megtaláljuk azokat a hiteles és jó képességű embereket, akik értékközösséget vállalnak a Néppárt szemléletével. Rátermett és közösségben gondolkodó emberek pedig mindenhol vannak, a kihívás leginkább az, hogy tudjuk megadni számukra azt a motivációs löketet, amellyel ki tudjuk őket mozdítani a passzív szemlélődésből. Ennek természetesen több tényezője van, a vállalás, a személyes indíttatás mellett bátorság is kell ahhoz, hogy az ember a látszólagos trendtől eltérő véleményét felvállalja és fenntartsa.

– Mit tart kiemelt fontosságúnak a Néppárt országos politikáját illetően?

– Maros megye mint közigazgatási egység és mint a lehető legszínesebb kistérségek egyvelege, önmagában fontos kell legyen az országos politizálás szempontjából. Marosvásárhely önmagában is stratégiai fontosságú kell legyen. A frontváros jelző emlegetése már nem lehet elég. Marosvásárhelyen sokkal jobban meg kell tudja vetni a lábát a magyarság, mint amennyire most teszi, hiszen a város múltja és a mai lakói is megérdemlik, hogy mások is odafigyeljenek az itteni magyarok véleményére és jövőképére. Fontos, hogy mind a belső székelyföldi, mind pedig a közép-erdélyi és partiumi magyarokkal meg tudjuk értetni, hogy Marosvásárhelyről nem szabad múlt időben beszélni. A Néppártnak is meg kell vizsgálnia, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére, a számtalan – magyar közösségünk számára létfontosságú – kulturális, oktatási vagy másmilyen intézmény megerősítésére, netán újak létesítésére. S amikor új intézmények létesítéséről beszélünk, akkor csakis olyanról szabad beszélni, amely képes a tömegekhez eljutni, hiszen a legnagyobb probléma ma a város kulturális vagy közéletével is az, hogy csak egyfajta jól behatárolható réteg aktivizálható az ilyen jellegű programok által.

El kell tudni érni azt, hogy az erdélyi magyar nyilvánosságban is megjelenjen a sokszínűség. Marosvásárhelyiként nehéz feldolgozni, hogy különböző – magukat közszolgálatinak nevező vagy közszolgálatiságra törekvő – médiaorgánumoknál még ma is teljesen egyoldalú tájékoztatás zajlik, mert csak a bizonyos meggyőződésű riporterek, műsorvezetők foglalkozhatnak bizonyos témákkal. Ez tarthatatlan helyzet. Hogy csak egy példát említsek: nem lehet elhallgatni egy autonómiatüntetést, mint ahogy az sem igaz, hogy az erdélyi magyar közéletben csak olyan véleményformáló személyiségek vannak, akik rossznak, haszontalannak tartják az autonómiatüntetés megszervezését.

Ezek mellett továbbá a konstruktív ellenzékiség szerepére kell szerintem törekedni, ami egyfajta komplementaritásban kell legfőképp megmutatkozzon. Ebben a pillanatban az RMDSZ egy-két szabadjára engedett megmondóembere azzal van elfoglalva, hogy költőibbnél költőibb képekben szapuljon bennünket és hangoztassa a túldíszített százalékokat, mi pedig arra pazarolunk olykor túlontúl sok energiát, hogy ezekre a kijelentésekre a lehető legveretesebb válaszokat adjuk. Azt hiszem, sokkal eredményesebb volna, ha egyfajta komplementer szerepre és feladatra törekednénk, ahol elsősorban problémafelderítésre, figyelemfelkeltésre és megoldási javaslatok kidolgozására figyelnénk. Természetesen a határozott kritika is jogos, ha az előző három lépést végigjártuk, de nem volt foganatja.

– Vannak-e próbálkozások, lát-e lehetőséget az együttműködésre az RMDSZ új Maros megyei vezetőségével?

– Azt hiszem, nincs olyan józan paraszti ésszel gondolkodó és politikával foglalkozó ember, aki ne látná ezt szükségesnek. Mind a marosvásárhelyi, mind pedig a Maros megyei RMDSZ új vezetése az újdonság erejével és erkölcsi tőkéjével tud fellépni. Ez gyakorlatilag az együttműködéshez való újszerű közelítés esélyét is megadja nekik. Ilyen szempontból bizakodó vagyok, hiszen máris több a kommunikáció – ha élhetek az RMDSZ-vezetők által előszeretettel használt kifejezéssel –, és akkor máris több a párbeszéd. Egy civilebb úton való közeledés már elkezdődött – gondolok itt a Vásárhelyi Forgatagra, amelynek megrendezésében megvan az egyetértés –, s ezáltal már a közös munka is adott. Ha a közösen elvégzett munkának beérik a gyümölcse, és közben olyan komplementer politikai szereplő tudunk lenni, amilyennek az imént megfogalmaztam, akkor a majdani választási eredmények is hozhatnak közös örömöt.