Növekedik a kórházban töltött napi kötelező munkaidő

A szakember megkeresésünkre elmondta, a rendszerben az alapértelmezett ügyeletsor eddig az volt, hogy a napi 7 órás egészségügyi szolgáltatási alapnormából 1 órát kötelezően ügyeletre, 1 órát pedig kontravizitre kellett fordítani, tehát a kórházi szolgálat napi 5 óra volt. Ha tehát ezzel számolunk, akkor ez azt jelenti, hogy az az orvos, aki reggel 8 órára bejárt dolgozni, az 12.30-kor, de legkésőbb 13 órakor hazamehetett.

„Az érdekvédelmi szervezet tiltakozása jogos volt, hiszen ők azt kifogásolták, hogy – amennyiben havi 20 munkanapot számolunk – a havi 20 órára nem kapták meg az ügyeletért járó pluszjuttatásokat. Helyesnek tartom, hogy ezt a módszert a kormány és az egészségügyi minisztérium immáron nem veszi figyelembe, és kifizeti ezeket a juttatásokat” – fogalmazott Vass Levente. Hozzátette, az intézkedésnek a betegek szempontjából nagyon fontos hozadéka az lesz, hogy a kórházakban töltött napi kötelező munkaidő a korábbi 5 óra helyett 6 óra lesz, azaz aki 8-ra jár, 14 óráig fogadja a panaszosokat.

„Ha netán arra is sor kerül, hogy az orvosnak lehetősége legyen ügyelet után hazamenni, akkor napi 7 óra is lehet a kötelezően eltöltött egészségügyi szolgálati idő. Ezáltal az orvosoknak, akiknek amúgy sok dolguk van a kórházban és nagyon leterheltek, több idejük jut a betegekre, részletesen el tudják neki magyarázni a betegségükre vonatkozó tudnivalókat, az ellenőrzést, járóbeteg-rendelést jobban el tudják látni” – fogalmazott a szakember.

Az intézkedés azt is valószínűsíti, hogy csökkenne a betegek átirányítása az állami rendszerből a magánkórházakba. Tehát az ügyeletezés kifizetésére kidolgozott rendszer sok haszonnal jár a betegek és az orvosok szempontjából egyaránt. Kérdés a számonkérés, hogy a betegek remélhetik-e, hogy az orvosok valóban bent ülnek a kórházban, hiszen az októbertől érvényes módszer azt is jelenti, hogy az az orvos, aki eddig is bent ült 14 óráig, annak így kifizetik a pluszóráit és az ügyeletét is, aki pedig nem ült bent, annak ezentúl bent kell maradnia.