Nem tetszik a nyárádmenti lakóknak a mederszabályozás

A backamadarasi, valamint a cserefalvi Nyárád-hidak környékén szokatlan és a nyárádmenti tájból kirívó, szemet sértő látvány tárul az átutazó szeme elé. A folyónak a híd környéki partjait magas – vagy inkább mély – vasbetonfalakkal erősítették meg a betonhidak védelmében.

Hatalmas tábla tájékoztat Backamadarason a híd mellett a munkálatok mibenlétéről. Eszerint a Nyárádszereda–Nyárádgálfalva–Backamadaras–Ákosfalva–Nyárádkarácson községláncolaton áthaladó folyószakasz árvízvédelmi munkálatai zajlanak, főként uniós alapokból. A munkálatokat 60.363.782 lej európai uniós és 6.707.088 lejből finanszírozzák, ez utóbbit a román állam biztosítja. Haszonélvezője a Román Vizek Ügykezelőségének Maros Vízgyűjtő Medencéjének Ügyvezetősége. A hetvenmillió lejhez közelítő értékű beruházás munkálatait idén december 31-ig kellene befejezni.

A madarasi híd környékén egy közelben lakótól – M. Lászlótól –  kérdeztük, miként értékelik a környékbeliek a munkálatot. „Vannak, akik örülnek neki, vannak, akik tiltakoznak ellene, nem szeretnék konfliktusba kerülni senkivel, ugyanis a maga módján mindenkinek igaza van” – mondta a kérdezett. S mutatta is: a földet felhordták a mederből, magasították a partot, töltést emeltek, aminek a tetején halad az út. Ez jó, mert a víz ezután nem fogja alámosni a partot, nem omlik be, nem viszi el a termőföldet. Vannak azonban, akiknek a termőföldjére, kertje végébe rakták le a földet. Ők azért békétlenkednek, mert területet veszítettek. A folyó mellől kivágták a fákat, bokrokat, sokan emiatt háborognak. Megváltoztatták az egész tájat, a fás-bokros folyóvölgy most kopár lett.

Másfelől viszont ott az előny – Ákosfalván a futballpályát mindig elöntötte a víz, amikor több volt az eső. Ugyanez volt a helyzet a madarasi árterületen. Mostanában már nincs ilyen. „Igaz, ehhez hozzájárul a Nyárádszereda fölötti víztározó gátja is. Onnan visszafogják a lezúduló víztömeget, s ezt csak akkor nem tudják megtenni, ha túlontúl sok csapadék hull le rövid idő alatt” – magyarázta az ellentétek mibenlétét M. László.

A nyárádkarácsonfalvi Máthé Margit szerint a legjobban abból érzékelhető a folyószabályozással együtt járó környezetrombolás, hogy a kutakból kezd elfogyni a víz. „Nem teljesen, de érezhetően csökkent a víz mennyisége a kutakban. Kevesebb víz van bennük, mint a munkálatok megkezdése előtt, s ez bizonyára attól van, hogy a folyómeder alja mélyebbre került. Rosszabb a helyzet az alszegen, ott olyan is megtörtént, hogy teljesen kiszáradt több kút is a nyár folyamán, amikor huzamosabb szárazság volt” – magyarázza. Ha pedig a falu egy részének kútjában nincs víz, kevesebb marad a többi rész kútjaiban is, mert nekik kell adniuk a kiszáradt kutak tulajdonosainak is. Vezetékes ivóvízhálózat pedig nincs a faluban.

A Nyárád partján voltak gyümölcsfák, fűzfák, azokat a töltés építésekor kivágták – nehezményezi Henter Sándor, miközben a Karácsonfalváról Somosd felé vezető út Nyárád-hídján állva beszélgettünk. Amolyan senki fái voltak, de tulajdonképpen mindenkiéi. „Itt van egy almafa, azt ejszen csúfságból hagyták meg nekünk, de lehet, hogy csak elfelejtették kivágni” – mutatott egy öregedő fára a töltés mellett. Aztán elmondta, hogy meggyfák is voltak, azokat egytől egyig kivágták. A fűzfákat ősszel, tél elején megcsonkították tüzelőnek, de tavaszra mindig kiújultak. Ami a felvonulási területet illeti – nincs kifogása.

„Nem károsítottak meg senkit, nem vettek el területeket. A töltést is szakszerűen készítették, a fahíd mellett erős fémhálóval borították be az oldalát, hogy ne omoljon le, utána földet hordtak rá” – mutatta Henter a töltés híd melletti sarokrészét. Az egészet bevetették fűvel, utána végeztek még egy felülvetést, hogy tartós legyen, mondta. „Régebben, amikor még nem volt meg a felső tározó gátja, nem egyszer volt olyan, hogy tökig érő vízben – már elnézést, de nálunk így mondják – szedtem ki a hagymát” – mesélte.

Szomszédjával, Porcza Károllyal megmutatták, hogy a híd pillérénél több száz pillepalackot ringat a víz. Lejjebb egy nagy fekete tele műanyagzsák feneklett meg a mederben. Régen nem volt nagyobb eső, úgyhogy nem fentről hozta ezeket a víz. Amolyan „honi termék”, mondták, utalva a falustársak hulladékkezelési szokásaira.

A vízhiányt említi negatív hatásként a karácsonfalvi Muntean Ilona is. Ivóvízhálózat kellene a faluba, a mellékutcákba is – mondta. Ám ami őt a legjobban zavarja, az az, hogy tönkretették a Nyárád élővilágát a gátakkal, töltésekkel. „Kiirtották a növényzetet, elfogytak az állatok, főként a madarak. Itt korábban rengeteg fácán, haris élt, az embertől nem féltek, most viszont, hogy kivágták a fákat, bokrokat, nincs hova elhúzódniuk, elköltöztek a vidékről. És ez baj. Hagyni kellett volna fákat, bokrokat a töltéseken” – összegezte a gátépítés negatív hatásainak egyikét.