Nagy érdeklődésre számot tartó gazdanapot tartottak Mikházán

A rendezvény fő szervezője a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete (RMGE-Maros), amelynek elnöke Csomós Attila elmondta, azért van szükség az ilyen rendezvényekre, hogy az erdélyi gazdák megismerjék egymást, bővítsék ismereteiket, tapasztalatokat cseréljenek, megértsék, miért van szükség a mezőgazdasági marketingre, de nem utolsó érv, hogy jól érezzék magukat a kiállításon. Mert egy jókedvű gazdaember könnyebben köt ismeretséget, könnyebben teremt kapcsolatot a gazdatársakkal. Úgy tűnik, ezúttal minden szempont érvényesült.

A gazdanapra az idén alakult Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (EMGESZ) 21 tagszervezete jött el, ezek mellett az RMGE-Maros gazdaköreinek túlnyomó többsége is jelen volt, s természetesen egyéni gazdálkodók, vállalkozók, termelők is megérkeztek. Erdély sok településéről jöttek érdeklődők és számos magyarországi szakember is megtisztelte jelenlétével rendezvényt. Az utólagos számítások szerint a nap folyamán mintegy ezer ember fordult meg a négy helyszínen. Csak regisztrált kiállítókból 36-ot számoltunk össze a helyi sportpálya kiállító standjain. Voltak mezőgépeket forgalmazó vállalkozások, hús- és hentesárút forgalmazók, vagy tejterméket forgalmazók, gabona-vetőmag forgalmazók, de állattenyésztők is, az iszlói Lutsch Sándor mangalicákat, a szovátai közbirtokosság Szuffok fajtájú kosokat, a fehéregyházi Kálnoki Endre postagalambokat hozott. Ezek mellett számos kézműves, gyékényfonó, szalma-dísz készítő, szalmakalap-, varrottas-készítő, méhész, üveg- és porcelánfestő kínálgatta termékeit. És ott volt a Pálinka-lovagrend Egyesület is a különbnél különb párlatokkal.

A csűrszínház épületében, a mögötte levő Agrárakadémia sátrában és a művelődési otthonban huszonegy előadást számláltunk össze, amelyek a korszerű gazdálkodás csaknem minden területét felölelték. Érdekesnek tűnt Somogyi György szatymazi gazdaköri elnök, a szegedi Fűszerpaprika Kutatóintézet korábbi főkutatójának, paprikanemesítőjének előadása, amely a jelenlegi viszonyokat, s a Kárpát-medencei együttműködés szükségességét és hasznát taglalta. Elmondta: Szegedről 1938-ban még 2 ezer tonna paprika ment ki Amerikába, ma az egész országban nem terem ennyi. A kilencvenes években az anyaországban 8 ezer tonnát termeltek, ennek felét kivitelre, a másik felét belső használatra. Azóta a hungarikumnak számító magyarországi fűszerpaprika-termelés lenullázódott, s így 30 ezer ember maradt munka nélkül. Évente 600 tonna fűszerpaprikát hoznak be Dániából. Ezért kell feléleszteni ezt az ágazatot. Ébredés jelei vannak már Magyarországon, de az erdélyi együttműködés sem elhanyagolható. Itt termesztenek már fűszerpaprikát Marosszentannán, az Arad megyében, de Kisiratoson és Temesváron is. „Ha összekapaszkodunk az erdélyiekkel, ahol 180 éve van gazdaköri mozgalom, sikerül feltámasztani. Mert a tudás hatalom. Ha adok belőle a másik embernek, attól én nem leszek szegényebb, de ő biztos, hogy gazdagabb lesz” – mondott az ismert paprikakutató szakember. Hasonló szellemben beszélt Torda Márta, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei  Kapcsolatok Főosztályának vezetője is.

A nap egyik fénypontja a Kárpát-medencei Legszebb konyhakert verseny Maros megyei résztvevői résztvevői nyerteseinek kisorsolása volt. A legszebb konyhakert első helyezettje a marosvásárhelyi Bălăşoiu Ilona, második a mezőpaniti Bodó Gyula, harmadik a mezősámsondi Harmath Anna kertje lett. A kertek tulajdonosai Therezia tejtermék-gyár élelmiszercsomagját és oklevelet vehettek át.

A Csűrszínház mögötti kertben hét bográcsban ropogott a tűz az üstök, bográcsok alatt, hét gazdakör főzte rotyogtatta az ízletes, különböző húsadalékokkal, fűszerekkel „egyénített” pityóka-, vagy babgulyást. Annyi étek készült el a délutáni ebédig, hogy mindenkinek jutott belőle, sőt, maradt a későn jövők számára is. A gazdanap egyik nagy „találmánya”: a gulyásfőzés nem volt verseny. Mindenki annyit és úgy főzött, ahogyan kedve, ízlése diktálta és annyit főzött, amennyi hozzávalót hozott. Talán ettől is volt, hogy sokkal jobb ízűnek tűnt az étek a szíves kínálás során, idegenek telepedtek a különböző gazdakörök sátrai alá, ahol a gőzölgő étel mellett rögtön barátságok szövődtek.