Marosvásárhelyi vár: aggódó civilek és szakemberek

Az egybegyűlteknek a múzeum igazgatója röviden felvázolta a vár építéséről fennmaradt dokumentumokat, az ásatások során a volt kolostorról és a hozzá tartozó épületekről feltárt adatokat, s beszélt a jelenleg zajló munkálatokról is. Elmondta, hogy a négy hektáros vár területének csupán 15 százalékán sikerült régészeti ásatásokat végezniük.

„Kétségkívül nagyon fontos az uniós pénzalapokból végzett felújítás, de sajnos sok minden történt, amivel szakemberként elégedetlenek vagyunk. Javasoltuk, hogy alakítsanak ki a feltárt volt kolostor mellé egy füves-, egy barokk kertet és egy angol parkot, de ebből csupán a füves kertet iktatták be a tervbe. A turisztikai központként épített fa és üvegkupola nem illik be a várba, magasabb lett a várfalaknál, erőszakosan rátelepszik a várra. Mi ezt is szóvá tettük, de nem találtunk halló fülekre. Aggasztó, hogy nem lehet pontosan ismerni a rendeltetését annak a térnek, amelyről a napokban kivágták a fát. Annyit tudunk, hogy le akarják kövezni, s ott egy piacteret szeretnének kialakítani. Attól félünk, hogy a Színház térhez hasonlóan betonrengeteggé alakítják. A Színház tér már most egy katlan, ahol nincs árnyék és  semmiképp nem tudja betölteni a köztér szerepét. Azt szeretnénk, ha a vár mellett, a volt játszótér helyére valódi közteret alakítsanak ki, parkosított részekkel, ahol ugyan meg tudnak állni a turistabuszok, de ne ez legyen a fő rendeltetése. Egyelőre nem tudjuk,hogy mi a hivatal célja ezzel, az is homályos, hogy november végén a munkálatok befejezése után milyen rendeltetést szánnak a felújított épületeknek”  – sorolta aggodalmait Soós Zoltán.

Keresztes Géza építész szerint nagyon nagy a valószínűsége, hogy a vár mellé piactérnek álcázott parkolót fognak kialakítani. Indoklásként hozta fel, hogy kövekkel rakják ki az egész teret, s hogy a tömegrendezvényeknek is helyet adó épületegyüttesek mellett kötelező módon parkolókat kell kialakítani. Sajnálatos módon a felújítás során nem oldották meg a falak esővíz elleni védelmét, a csatorna hiánya miatt több helyen bealgásodtak a falak. Ezt egy fa-csatorna elhelyezésével lehetne megoldani, ami nem túl költséges. Mind a felújítás, mind a majdani rendeltetés meghatározásakor figyelembe kellett volna venni a református Vártemplomot, s méltányosan kellett volna tárgyalni annak vezetőségével a közös ügyekről. Ami az épületek rendeletetését illeti, Keresztes Géza szerint az uniós pályázatban már meg kellett jelölni, hogy melyik épületet mire fogják használni, s ez mindenképp be kell majd tartsa a városháza.

Elhangzott: nem mindegy, hogy melyik színtársulat kapja majd meg a bástyákat, s hova engedik, hogy a múzeum kiállítótermet alakítson ki. Elsősorban szakmai zsűri kellene döntsön arról, hogy ki lakja majd be a várat, és milyen feltételekkel lehet ott majd tömegrendezvényeket szervezni. Felmerült az is, félő, hogy újra visszaköltöztetik oda a kutyakiállítást vagy a borfesztivált. Ami a vár melletti lekövezésre ítélt teret illeti, lehetséges megoldásként hangzott el, hogy próbálnak tárgyalni a várigazgatósággal, hogy módosítsanak az eredeti terven, és sok piskóta és egyéb kő helyett zöldövezeteket is alakítsanak ki, hogy igazi köztér legyen.

A résztvevők alacsony létszáma miatt szó sem lehetett arról, hogy a „mit akarnak a  vásárhelyiek, mi legyen a várral” kérdésre választ kapjunk, de jó volt látni, hogy van két önkormányzati képviselő, néhány múzeumnál dolgozó szakember és pár fiatal, akit igenis érdekel, hogy milyen rendeltetése lesz a város egyik jellegzetes épületének, a várnak.