Marosvásárhelyen számolt be élményeiről Kobra

Vannak emberek, akiknek legnagyobb álmuk, hogy utazhassanak, hogy felfedezhessék a világot. Az ilyen emberek nem ismerik a lehetetlent, képesek kerékpárral, sátorral, nyelvtudás nélkül is elindulni, bízva a jó megérzéseiben, a tájékozódó képességében és nem utolsósorban bízva a szponzorban, aki havonta 200 eurót folyósított élelmezésre. Kobra 16 hónap alatt több mint 32 ezer kilométert tett meg fekvőbringáján, Székelyudvarhelyről indult, és ugyanoda tért vissza. Közben áthaladt Bulgárián, Törökországon, Iránon, Tadzsikisztánon, Kirgisztánon, Kínán, járt a tibeti fennsíkon, Vietnamban, Kambodzsában, Malajziában, Szingapurban, Bali szigetén, Új-Zélandon, ahonnan Amerikába utazott, ott Seattle-ből a Yellowstone-on keresztül Mexikóvárosba ment. Ez volt az a hely, ahol döntenie kellett arról, hogy milyen irányba folytatja az útját: továbbmegy Dél-Amerika felé, vagy hazaindul. Hosszú napokig nem beszélt senkivel, és azt érezte, hogy kezd sok lenni az út, a magány, és elvetette a dél-amerikai tervet. Átrepült Lisszabonba, ahonnan Marosvásárhelyen keresztül érkezett haza Udvarhelyre.

A kerékpáros kalandort Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője mutatta be, majd Kádár Zoltán és Rákóczi Kinga műsorvezető-szerkesztők faggatták. Arra a kérdésre, hogy mi volt számára a legnehezebb, Kobra azt válaszolta, a fizikai megpróbáltatások, a pedálozás harmad-, vagy negyedrendű problémát jelentett a logisztikához, a bürokráciához képest. Útközben születtek a lehetőségek arra vonatkozóan, hogy hol szálljon meg, mit nézzen meg egy-egy településen, merre folytassa az útját. Részben a szembehaladó, hozzá hasonló bringásoktól tájékozódott, részben az adott helyszínen, részben a kért vízum jóváhagyása vagy elutasítása határozta meg az irányt.

Az egész út költsége nyolcezer euró volt – számolt be a népes közönségnek a rádió meghívottja. Ebből az összegből háromezret visszakapott rendszeresen, havi leosztásban, amit élelemre költött, támogatót ugyanis még indulás előtt keresett és talált magának. A pénzért keményen megdolgozott, minden nap blogot írt, a Marosvásárhelyi Rádióval állandó kapcsolatban állt, tudósított, üzeneteket, beszámolókat küldött telefonon, a Facebookon, e-mailben vagy más, új applikációkon keresztül.

Szállása 90 százalékban sátor volt, ennek is alig 10 százaléka fizetett kempingben, a többi vadkempingezés. A fennmaradó részben fizetéses szálláson, hostelekben, diákszállásokon aludt. Az 500 nap alatt utazásra ötezer eurót költött el, amiben két nagyobb hajós átkelés is volt, alkalmanként ezer euróért.

A székelyudvarhelyi kerékpáros világjáró máris új terv megvalósítására készül: szeretné meghódítani Dél-Amerikát.