Lovagokat avattak Nyárádszentlászlón

Az ősi, a lovagkirály emlékét ápoló templom előtt álló Szent László-szobornál helyi gyerekek szavalták Reményik Sándor Ahogy lehet című költeményét, mintegy az ünnepség mottójául. Ahogyan Szent László igazi lovagkirályként szerette népét, nekünk is feladatunk szeretni egymást, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, bátorítani egymást arra a küzdelemre, amelyet meg kell vívni – hangzott el az alkalmi beszédben, amelyet követően a Szent László Társaság (1861) és Rend, majd a Történelmi Vitéz Rend vezetői, valamint annak Udvarhely-, Csík-, Maros-, Régen- és Szováta-Sóvárad székeinek képviselői koszorút helyeztek el a szobor előtt.

A középkori templom falai között Koncz László Ferenc backamadarasi-nyárádszentlászlói református lelkész ünnepi istentisztelet keretében Pál apostol bizonyságtételéről beszélt.Az istentiszteletet követően került sor a Szent László Társaság (1861) és Rend avatási ünnepségére. A káptalan engedélyével Goór György főkapitány engedélyezte két új lovag avatását. A eskütételt Bozó József széktartó végezte: az ima és eskü után Koncz László Ferenc lelkész és a Buenos Airesből érkezett Honfi János letérdelt, majd vitéz Imreh József helyettes főkapitány a pallossal megérintve lovaggá avatta őket. Ugyanakkor lovagkeresztes rangemelés részese lehetett Dalnosi-Erdélyi-Takács Dóra, majd a rend fiatalítása és jövője érdekében most először avattak apródot is, Erdélyi-Takács Éduát. Lovag- és érdemkeresztet kapott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke az Erdélyben végzett munkája elismerése jeléül, míg a Szent László Lovagrend érdemkeresztjét vitéz Lázár Elemér erdélyi törzskapitány és Erdélyi-Takács István helyettes széktartó mellett Hunyadi László főkapitány, Izsák Balázs és a firtosmartonosi Szász Major Enikő vehették át. Az erdélyi törzsszék megalakulása és az első lovaggá avatások emlékére Koncz tiszteletes székely zászlót adott át a Rendnek, arra kérve, hogy vigyék magukkal a nagyvilágba, hirdetve, hogy él itt még a magyar. A Rend képviselői megígérték: ez a zászló az ő jelképük is, és vigyázni fognak annak tisztaságára és becsületére.

A Szent László Társaság és (1861) Rend tagjának, lovagjának lenni egyet jelent beletartozni az egyetemes magyar vérkeringésbe, azok közösségébe, akik a Kárpát-medencében és a nagyvilágban ápolják, védik és támogatják a magyar keresztyén és nemzeti identitás megőrzését. A Rend jelszava Isten, haza, család, amely azt jelenti, hogy keresztyénségünk népet és nemzetet, családot megtartó és összetartó erő ma is a Kárpát-medencében és a nagyvilágban szétszórt magyarság számára – nyilatkozta szerkesztőségünknek Koncz László Ferenc.