Lelkileg is építkezés alatt a gyülekezet

Már az 1920-as években elkezdődött egy úgynevezett gyülekezeti ház építése, de sajnos akkoriban még kevés embernek fordult meg a fejében, hogy a templom mellett jó lenne még egy épület, ahová bibliaórára, vallásórára össze tudnának gyűlni az emberek – mesélte Veress László, a szentkirályi református gyülekezet lelkipásztora. „Végül felépült ez a ház, de idővel kezdte kinőni a gyülekezet. Ennek ellenére nem tudtak ezzel foglalkozni, mert az elsődleges szempont a templombővítés volt. A szentkirályi gyülekezet arról híres, hogy az elmúlt 25 évben folyamatosan építkezések zajlottak. Nagyon sokan költöztek be a faluba, ezáltal a gyülekezet gyarapodott. Néhány év alatt a pár száz lelkes gyülekezetből egy több mint 1800 lelkes közösség lett. A kilencvenes évek elején kibővítették a templomot, új parókiára is szükség volt, mert a régi már nagyon rossz állapotban volt. Elődöm, Csáki Károly tiszteletes úr, aki a templombővítést is kezdeményezte, elindította az új parókia építését” – mondta a lelkész.

Kinőtték a gyülekezeti házat

Sok munka várta a lelkipásztort és családját a szentkirályi gyülekezetben. „Mikor tíz évvel ezelőtt idejöttünk, mindent készen kaptunk, már csak egy új gyülekezeti ház építésének a feladata maradt nekem. Feltevődik a kérdés, hogy miért kellett még egy épület, ha már volt egy. Bármilyen furcsán is hangzik, egy mellékhelyiséggel kezdődött az egész. Azt tapasztaltuk, amikor idejöttünk, hogy annyiféle tevékenységre van szükség, hogy kevés az egy gyülekezeti terem. Volt olyan, hogy egy időben kellett volna legyen a vallásóra, ifjúsági óra, nőszövetség vagy éppen kóruspróba. Másrészt konferenciák szervezését is szerettük volna elvállalni, s ehhez az egy kicsi terem kevés volt. Ebben az épületben nincs egy kézmosó, nincs mellékhelyiség, és ha egy evangelizációs hétre 140 gyerek jött el, nem volt ahová elmenniük vécére. Ugyanez volt a gond a konferenciákkal is, amikor megérkezett hozzánk kétszáz presbiter, akkor a parókián főztünk, és vagy az udvaron, vagy abban a kisebb teremben terítettünk nekik. Így megszületett a döntés: a régi parókia helyére építünk egy új épületet, amelynek egy nagyobb, tágasabb, világosabb terme van, de főleg van egy konyhája, kézmosója és mellékhelyisége. Arra is hangsúlyt fektetünk, hogy a mozgássérült gyülekezeti tagjaink és vendégeink is kényelmesen használhassák a termet. Ez elválasztható lesz, hogy egyszerre több tevékenységre is lehessen használni” – vázolta fel a tervet a lelkipásztor. Elmondta, jövőre teljesen kész lehet a gyülekezeti ház. Ezt az elképzelést a gyülekezet önerőből valósította meg, akár csak a templom bővítését és az új parókia építését.

Sok év munkájának gyümölcse ért be

A lelkipásztor hozzátette: az, hogy ilyen erős gyülekezete van a falunak, az elődei munkájának köszönhető. „A nyolcvanas években a tiltások ellenére nagy lelki munka volt a gyülekezetben, ennek a gyümölcse volt a templombővítés, és a jelenlegi 1500 lelket számláló buzgó gyülekezet. Istennek legyen hála, megtelik a templom, nem épp minden vasárnap, de sokszor. Tudunk olyan református családokról, amelyek itt laknak a faluban, de még nem jelentkeztek be a gyülekezetbe, mert a régi lakhelyük körzetéhez tartozó gyülekezethez vannak beírva. Jelenleg is tapasztalható egy beköltözési hullám, de nem mindenki iratkozik át. Igyekszünk minden korosztályt megszólítani. A gyereknek szombatonként vallásórát tartunk, az ifjakkal több csoportban is foglalkozunk. A fiatal házasok számára is tartunk alkalmakat, velük azért nagyon fontos foglalkozni, mert főként fiatal családok költöznek a faluba, és tulajdonképpen ők a gyülekezet jövője. Sajnos az idősebb nemzedék, amely a templomot építette, s a vasárnapot nem tudta elképzelni istentisztelet nélkül, nagy része már elhunyt, sokan közülük már el sem tudnak jönni a templomba. Persze róluk sem feledkezünk meg, számukra is tartunk bibliaórákat, és énekkara is van a gyülekezetnek. A nőszövetségünkre külön büszkék vagyunk, ők azok, akik gyönyörű varrottasokba öltöztették a templomunkat” – mesélte a lelkipásztor.