Lehetőségek és dilemmák a gyógypedagógiában

Lehetőségek és dilemmák: az erdélyi magyar gyógypedagógia jelene a gyakorlat szemszögéből címmel szervezték meg a hétvégén Marosvásárhelyen a harmadik Erdélyi Magyar Gyógypedagógus Konferenciát. Az immár több mint kétszáz tagot számláló Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete 2004-ben azzal a céllal alakult meg Kolozsváron, hogy összefogja az erdélyi magyar gyógypedagógusokat és segítőket, illetve számukra továbbképzéseket, szakmai fórumokat, konferenciákat kínáljon. Emellett adatbázist is létrehoztak, amelynek segítségével a különböző kérdésekkel hozzájuk forduló szülőket megfelelő szakemberekhez tudják irányítani. „Ezt a kiemelt rendezvényünket 2009-ben szerveztük meg először Tanácskozás név alatt, a másodikat 2011-ben, és most ismét úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje a konferenciának, amelyen a gyakorlati képzésre helyeztük a hangsúlyt. Olyan tudást, információkat igyekszünk átadni, amelyeket a gyógypedagógusok a hétköznapi munkájuk során használni tudnak” – tájékoztatott az egyesület elnöke, Nagy Szilárd. Hozzátette, Romániában nagy hiány van a megfelelő továbbképzőkből, a román nyelvű tanfolyamok ugyanis „mamut jellegűek”, vagyis egyszerre rengeteg szakembernek adják át az ismereteket, így az nem válhat valódi tapasztalattá.

A marosvásárhelyi volt Bod Péter, jelenleg Gecse Dániel központban megszervezett rendezvényen százhuszan vettek részt, Erdély minden területéről. „Eljött Czeizel Barbara is, aki 25 évvel ezelőtt hozta létre a Budapesti Korai Fejlesztő Központot, márpedig a korai fejlesztés sehol nem tart Romániában, kezdeményezések vannak ugyan, de intézményi szinten semmi nincs, így nagy segítséget jelent az ő tapasztalata, a magyarországi minta. Továbbá áprilistól a koragyermekkori intervencióért felelős miniszteri biztosi tisztséget is betölti az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, és ebben a minőségében is támogatásáról is biztosított, ugyanis a gyógypedagógia a korai fejlesztéstől kellene induljon” – ismertette Nagy Szilárd.

A szakember elmondta, a gyógypedagógia szakterülete azokkal a gyermekekkel és esetenként felnőttekkel foglalkozik, akik sajátos nevelési igényűek vagy fejlesztésre szorulnak. Nullától három éves korig igyekeznek felmérni, hol, milyen téren van a gyereknek lemaradása. A gyógytornásszal és orvosokkal együtt dolgozó gyógypedagógus dolgozhat a speciális oktatásban – olyan gyerekekkel, akik a normál oktatásban nem tudnak fejlődni (autista, súlyosan hallássérült) –, vagy a normál oktatásban tanulási zavarokkal (írás, olvasás, számolás) küzdő gyerekekkel.

A konferencián a résztvevők a kora gyermekkori intervenciókról és a korai fejlesztésről, a logopédiai gyakorlat hatékony eljárásairól, sajátos nevelési igényű gyermekek szüleivel végzett munka tapasztalatairól, a fogyatékkal élőkért létrehozott Én is szeretnék játszani! című közösségi projektről, a diszlexiás gyerekek oktatását szabályozó törvényes keretről, az autistákat érintő kérdésekről, a dinamikus szenzoros integrációs terápiának a kora gyermekkori intervencióban lehetséges szerepéről, a tehetséggondozás nehézségeiről hallhattak előadásokat, valamint pódiumbeszélgetést szerveztek Helyzetkép-jövőkép a romániai magyar speciális oktatásban címmel.