Körmenetek Marosvásárhelyen

A két világháború előtti időszakban, akárcsak egész Erdélyben, két fontos körmenetet tartottak a városban. A húsvétit és az úrnapit. Nagyszombaton este Jézus halálára és szenvedésére, valamint feltámadására emlékeztek a katolikus hívek. A vigília szertartásával (éjjeli őrséggel) és virrasztással kezdődött a húsvét.

A vigília templomi szertartásának hagyománya a 4. századra vetíthető vissza. A jól elkülönülő négy része már akkor körvonalazódott: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (eucharisztia). A fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki, Róma a 12. században vette át a szokást, ekkor vált általánossá a körmenet.

Érdekes tény, hogy a körmenetek szokása az örményeknél volt hagyományos, hosszú múltra visszatekintő – tudtam meg Puskás Attilától, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnökétől. Talán ez a nép, amelyiknél a világon elsőként vált államvallássá a kereszténység – még a rómaiak előtt, 301-ben –, őrzi a leghűebben a kereszténység pogány korból átmentett hagyományait.

Akkor pedig ne csodálkozzunk azon, ha Marosvásárhelyen is jelen voltak, éltek ezek a hagyományok. A polgárvárosban ugyanis sok örmény telepedett le a 18. századtól – bizonyság erre a sok örmény eredetű név a katolikus temető fejfáin –, valósággal meghatározták a település társadalmi, művelődési, római katolikus vallási életének alakulását, ők hozták magukkal a hagyományokat, köztük a hitéletieket is, amelyeket a derék vásárhelyiek készségesen átvettek, vagy eltanultak tőlük.

Mert a vásárhelyiekre jellemző volt, hogy amit hasznosnak, jónak találtak, azt szívesen átvették, olyannyira, hogy egy idő után már nem is lehetett tudni az igazi eredetet. Valahogy így történhetett a húsvéti körmenet itteni meghonosodásával is, miután császári rendelettel a katolikus vallás visszatérhetett a városba. Nem sok jót köszönhetünk a császári háznak, de ez a kevesek egyike.

Az Úrnapja ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa terjesztette ki az egész latin egyházra. Az augustinánus rendi apáca, liége-i Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az eucharisztia-ünnep létrehozása érdekében IV. Orbán pápához. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak az ostyaabroszra. A véres ostyaabroszt 1264. június 14-én Orvietóba vitték, ahol épp ott tartózkodott IV. Orbán pápa. Az egyházfő 1264. szeptember 8-án Transiturus bullájában hirdette ki, hogy minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az Úrnapja ünnepét. Idén május 26-án kerül sor az úrnapi körmenetre.

A 74 évvel ezelőtt, 1942-ben készült fénykép is az úrnapi körmenetet ábrázolja Marosvásárhely főterén. Jól látható, hogy ünnepi díszbe öltözött főtér, a különböző – egyházi, katonai, iskolai – csoportok egyházi zászlókkal, rendben, fegyelmezetten vonulnak, a menet eleje már megkerülte a főteret, valahol a  Bolyai utca torkolatánál áll, a vége pedig a főtér másik oldalán van, a Korzó-köz (Bartók Béla utca) sarkánál a katonák sorával.

Hogy milyenek voltak a hajdani körmenetek, arról ma már kevesen tudnak hitelesen beszámolni, hiszen a második világháború előtti körmenetek résztvevői jóval a nyolcvanon túl, a kilencvenhez közel járnak. Arról viszont, hogy a kommunista diktatúra alatt volt-e körmenet a városban, már többekkel tudtunk beszélgetni.

Ávéd Rózsa, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület tagja, de  kutatója is a régmúlt időknek. Tőle tudjuk, hogy a magyar katolikusok részéről nem tartottak – mert nem engedték meg – körmeneteket a kommunizmus évei alatt. „Emlékszem, én körmenetet először Nagyváradon láttam a hatvanas években. Akkor, ott az ortodoxok tartották. A rendszerváltozás után Marosvásárhelyen is meg lehetett tartani, akkor már engedték” – meséli.

Egy másik hiteles beszámoló Puskás Máriától származik. „Akkoriban nem engedtek ki a templom területéről semmilyen egyházi processziót. Ezért aztán körmeneteket sem lehetett szervezni. Olyan kisebb, körmenetszerű »körbejárások« voltak a templom udvarán, de szigorúan csak a kapun belül. Kinnebb nem engedtek a hatóságok. Emlékszem, amikor a Szabadság utca melletti Munkás moziból templommá alakított épületet felszentelte – ez lett a Színház tér építése miatt lebontott ferences rendi templom és kolostor utóda – Áron püspök, akkor is ilyen szigorú megszorítások voltak. Aztán, amikor valamilyen egyházi ünnep volt, mindig »véletlenszerűen« épp akkorra szervezték a motorversenyeket. Ezt megtapasztaltuk itt, de Brassóban is, úgy, hogy tisztában voltunk a véletlen egybeesésekkel” – mesélte.

Tőle tudjuk, hogy az 1942-es fényképen, az úrnapi körmeneten látható fehér ruhás alakok, az az évi elsőáldozó kislányok csoportja, akik rózsákkal vonultak, rózsaszirmokat szórtak az útra. Elképzelhető, hogy a képen levő, fehér ruhás kislányok csoportjából még számosan élnek itt Vásárhelyen.