Kopjafát állítottak az elhunyt makfalvi polgármesterek emlékére

Makfalva mindig megbecsülte elöljáróit, s az 1989-es fordulat után rendre emléket állított az iskolaalapító Wesselényinek, a falu leghíresebb történelmi hősének, Dózsa Györgynek, az iskolaalapító Balogh Ferenc lelkésznek. Ezt a hagyományt követve került sor a vasárnapi ünnepségre, amelyen három, tragikus módon viszonylag fiatalon elvesztett elöljárója emlékére állítottak kopjafát.

A leleplezett és Kiss Károly lelkész által megáldott kopjafát a székelyszentistváni Sándor János mester faragta, aki érdeklődésünkre elmondta, számára megtisztelő, hogy ennek elkészítésére őt kérték fel, hiszen a három személyhez érzelmi, baráti szálak is fűzték. Az oszlopon ott a három polgármester neve, a község címere, az aktív életutak találkozásának jelképe, a székely gomb mint a földi és földön túli élet jelképe, a napkereszt, a víz jele, majd az értelmiségiekre utaló hosszabb kopjanyak, tetejében az útmutató csillag, a református személyekre utaló nyolcágú csillag, amelynek tetejében a kopja hegye utal arra, hogy ez a három személy a közösségért, magyarságunkért, megmaradásunkért harcolt. Az alkotó szerint, amíg a magyarság létezik, addig a kopjafa is áll, addig mindig lesz megbecsülés és emlékápolás.

László János nyugalmazott magyartanár szavalt, majd az emlékezés koszorúit helyezték el az oszlop lábánál és a mellette álló kőnél, amelyre Könyves Kálmán királyunk intése került: „A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg!”

Zsigmond Kálmán (1938–1996) román-magyar szakos tanár, iskolaigazgató volt, a művelődési élet szervezője, felvirágoztatója, 1990 és 1996 között a község első szabadon választott polgármestere. Támogatta a sportot, a művelődési életet, az ő idején avatták fel a művelődési házat, bővült a Gál-kerti iskola tantermekkel és sportpályával, tornatermet hozott létre, bentlakást létesített, támogatta a múzeum alapítását, képtár létesítését, alkotótáborok szervezését. Noha szinte egész makfalvi léte alatt vezető szerepet töltött be, a falu népe 1990-ben őt választotta polgármesternek, mert benne láttak biztosítékot arra, hogy megfelelően képviseli majd érdekeiket. Tragikus körülmények között hunyt el, autó gázolta halálra.

Kutasi Zoltán (1948–2002) 1968-ban került Makfalvára a termelőszövetkezethez, amelynek nemsokára vezetője lett. A hivatását szívvel-lélekkel végző vezető számára nem volt fájdalommentes az általa is fejlesztett, nagyterjedelmű TSZ felszámolása. 1996-ig a szovátai gépállomás alkalmazottja volt, ekkor választották a község polgármesterévé. Folytatta a rendszerátalakítás bonyolult folyamatát, Kibéd leválását, a gázhálózat kivitelezését, és neki köszönhetően maradhatott meg a községháza a faluközpontban. Támogatója volt a kultúrának, erős nemzeti öntudattal bírt. Hosszan tartó betegség után 54 évesen hunyt el.

Márton Zoltán (1968–2015) Szovátán tanárként, majd a Teleki Oktatási Központ vezetőjeként kezdte pályafutását, megyei és helyi tanácsos is volt, később a Makfalva községhez tartozó Csókfalvára költözött. 2012-ben a község polgármesterévé választották, az MPP színeiben egyedüliként Maros megyében. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, Marosszék Székely Tanácsának elnöke volt. A község ügyes-bajos dolgai intézése mellett az ő nevéhez fűződött a makfalvi szekérkaraván megszervezése, amely az autonómiatörekvésekre hívta fel a köz figyelmét, továbbá a makfalvi Székely Majálisok szervezője is volt. Tavaly januárban hunyt el tragikus hirtelenséggel egy síbaleset következtében.