Kopjafaszentelés és búcsú a Bekecsen

Ma is évente kétszer tartanak búcsút a kápolnában: a Szent Kereszt tiszteletére május első hétvégéjén, a másodikat Szent Antal (június 13.) napját követő hétvégén – tudtuk meg Nagy László nyárádselyei plébánostól.

A hétvégi búcsúmise előtt a Körtövés mezején 1941-ben állított emlékműnél felszentelték azt a kopjafát (immár a másodikat – szerk. megj.), amelyet a Történelmi Vitézi Rend állított a bekecsi harcok 100. évfordulója alkalmából. A sóvidéki szervezet kapitánya, Bocskai István házigazda felszólalása után Szolláth Hunor szovátai helytörténész beszélt az 1916 őszén a Sóvidéken és a Bekecsen zajlott csatákról. Az oszlopot Bajkó Norbert szovátai katolikus segédlelkész és Nagy László selyei plébános szentelték fel, majd a vitézi rend kézdivásárhelyi, kovásznai, székelyudvarhelyi, sóvidéki és marosvásárhelyi szervezetei koszorúzták meg. Kacsó Antal nyárádmagyarósi polgármester köszönetet mondott az emlékoszlopért és elmondta, a száz éve itt harcoló bosnyák katonák sírjánál is hasonló emlékjelet terveznek felállítani.

Ezt követően a részvevők átvonultak a kápolnához, ahol Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános az imádkozó Szent Antalról beszélt, kiemelve, hogy az imádkozás egyfajta megmaradást is jelent (a páduai szentnek a nyelve maradt meg ereklyeként az utókornak), majd az imádkozó Mózest megemlítve azon elmélkedett, hogy száz évvel ezelőtt, a harcok idején vajon mennyit imádkoztak a hősök, és volt-e segítségük.

Érdeklődésünkre Nagy László elmondta, a selyeieken kívül főleg a marosvásárhelyiek és szovátaiak szeretnek felzarándokolni a hegyre, köztük sok az innen elszármazott is. A felső-nyárádmenti, bekecsalji településekről is többen vehetnének részt a kápolna búcsúmiséin, bár ezek időjárásfüggő események – ismerte el az atya.