Kihívások Nyárádmagyarós egészségügyi ellátásában

Fotó: Haáz Vince

Csupán egy emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nyárádmagyarós községhez tartozó falvak lakói, akik néhány évtizede még szekéren szállították beteg hozzátartozóikat az orvoshoz, manapság egy vizsgálatra már magukkal vigyék elektronikus egészségügyi kártyáikat. Kósa Katalin háziorvossal beszélgettünk a község egészségügyi ellátásáról.

Vass Gyopár

2014. december 03., 15:102014. december 03., 15:10

2014. december 03., 16:582014. december 03., 16:58

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Hogy a vidék elöregedőben van, mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy a páciensek többsége 70 év fölötti. A községközpontba hetente egyszer jár fogorvos, és egy héten háromszor van nyitva egy gyógyszerforgalmazó helyiség.

Nyárádmagyarósnak két háziorvosa van: Kósa Katalin és Vilhelem Anna. Amint arról beszélgetőtársunk beszámolt, kettejüknek mintegy 1800 betegük van, azaz nincs olyan széles pacientúrájuk, mint más háziorvosoknak. Ez elsősorban annak tudható be, hogy amikor 2003-ban Székelybere központtal hat másik település (Kendő, Márkod, Mája, Berekeresztúr, Seprőd, Nyárádszentimre) különvált Magyaróstól, azoknak a településeknek – különösen amelyek közeliek Nyárádszeredához – lakói közül sokan városi háziorvost választottak. Döntésükben fontos szerepet játszott a szeredai piac, hogy könnyebben kaptak „lefelé” autóstopot, a kisvárosban található bankok, és az is tény, hogy ott kórház is van.

A Gyulafehérvári Caritas asszisztensei is részt vállalnak a munkában, a környékbeli krónikus betegeknek beadják az injekciókat és kiíratják receptjeiket. Így a háziorvosokra leginkább az heveny esetek kezelése marad, a komolyabb egészségügyi problémákkal küszködők pedig csupán beutalóért fordulnak hozzájuk. A vidék lakói szívesebben mennek a nyárádszeredai kórházba a marosvásárhelyi helyett, mert sokan nem beszélik jól a román nyelvet. További probléma, hogy a vásárhelyi járóbeteg-rendelőkben csak egy-két hét múlva tudják fogadni őket. „A beteg pedig most beteg, és nem két vagy három hét múlva” – mondja Kósa doktornő.

Azt, hogy a szó igazi értelmében vett gyógyítás, és orvos-beteg közötti jó kapcsolat még mindig él a környéken, azt mi sem támasztja jobban alá, hogy a beszélgetésünk után a doktornő Nyárádselyébe ment meglátogatni a pácienseit.