Két évtizede egymásért

Az Unitarcoop Alapítvány húsz éves tevékenységéről Nagy László unitárius lelkipásztor számolt be. Elmondta, a legmeghatározóbb az otthoni idősgondozás, ugyanis hatvan idős személyt érint.

Ezenkívül 35 idős személynek nyújt havi rendszerességgel támogatást az önkormányzat jóvoltából. Az unitárius segélyszolgálattal, a Gondviseléssel és a két marosvásárhelyi unitárius egyházközséggel együttműködve további harminc személynek segítenek.

Az anyagi hátterét az alapítványnak a pályázatokból nyert támogatások biztosítják, valamint az a 36 hektárnyi termőföld, amelyért a használó bért fizet. Jó kapcsolatot ápolnak a helyi és a megyei önkormányzattal, illetve a különböző nem kormányzati szervezetekkel.

Az alapítvány önkéntesekkel dolgozik, és ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson, minél jobban elláthassa azt a feladatot, amit 1996-ban vállalt, még több önkéntesre van szüksége. Jó volna, ha Erdélyben is ragadós lenne a németországi vagy a hollandiai példa, ahol a gyerekektől az idős korúakig szinte mindenki vállal önkéntes munkát.

Halat vagy hálót? – azaz milyen legyen a szociális segítség? témájú előadásában Vargancsik Iringó is ezt emelte ki. Rámutatott arra, hogy azok az idő személyek, akik még egészséggel és energiával bírnak, ha önkéntes munkát vállalnak, egy-két órát arra áldoznak az idejükből, hogy kisgyerekre felügyelnek, vagy beteg emberrel beszélgetnek, saját öregedésüket késleltetik.

Az anyagi segítség egyfajta kelepcét rejt magában, hiszen az a személy, akit rendszeresen ellátnak például a szükséges alapélelmiszerekkel, ritkán vagy egyáltalán nem mozdul ki a lakásából, holott, ha eljárna naponta a sarki boltig, akár segítséggel is, a szükséges napi mozgást elvégezné, kevésbé romolna a fizikai, vagy a szellemi állapota.

Szőcs Zsuzsánna Anna, a polgármesteri hivatal szociális igazgatóságának munkatársa az önkéntesség, szeretet és alázat témában értekezett, rávilágítva arra, hogy milyen örömet nyújthat az önkéntesség mindkét fél számára.