Jégágyúval védenék a termést

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium Maros megyei illetőségű államtitkára, Nagy Péter Tamás azt nyilatkozta, hogy a minisztérium műszaki bizottsága jóváhagyta az Erdélyi Koordinációs Központ – Maros Jégelhárító Egység létrehozását Dicsőszentmártonban. „Első lépésként kilenc Maros megyei településen (Bátos, Dedrád, Faragó, Beresztelke, Mezőcsávás, Marossárpatak, Mikefalva, Vámosgálfalva, Oláhszentlászló) létesül rakétakilövő állomás” – közölte az államtitkár, aki azt is elmondta, hogy a jégesők és viharok jelentős károkat okoznak a mezőgazdaságban, ezért nagyon fontos az ellenük való védekezés kidolgozása. A mostani vélekedés szerint mintegy százezer hektárt védene meg a jégverésektől a tervezett rendszer kiépítése.

Hasonló kezdeményezésre már hat évvel ezelőtt volt példa, akkor sem értett vele egyet minden szakember. Náznán Jenő, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője 2008-ban  bizakodó volt, állítása szerint a  megye több településén működő rakétakilövőkkel el tudják majd oszlatni a jégesőfelhőket, ez pedig becslések szerint 100-120 ezer hektár földterület védelmét biztosítaná és 70 százalékos hatékonysággal működne.

Makkai Gergely marosvásárhelyi meteorológiai szakértő hat évvel ezelőtt sem hitt a rakéták hatékonyságában. „Ez legalább akkora butaság, mint amikor Corneliu Vadim Tudor a nagy áradások idején románellenes, nemzetközi összeesküvésről beszélt, amelynek során valakik felszippantották a Fekete-tenger vizét, majd azt országunkra zúdították” – szögezte le még 2008-ban Makkai, aki szerint egyáltalán nem hatékony a módszer. Kijelentését a jégeső keletkezési körülményeinek ismertetésével támasztotta alá.

„A zivatarfelhőben körmozgás alakul ki, ebben növekednek a jégszemek. Minél többször járja meg a jégdarab a felhőn belüli körforgást, annál nagyobbra nő. Ahhoz, hogy jég jöjjön létre, kicsapódási magvak kellenek, olyan szilárd, szabad szemmel nem látható részecskék, amelyek köré kicsapódik a jég. A zivatarfelhőkben viszonylag kevés a kicsapódási mag, nagy a páratartalom. Ez a pára kénytelen a kevés szemcse köré kicsapódni, így keletkeznek a nagy jégszemek. Innen jött az elgondolás: fel kell dúsítani a felhőket szemcsékkel” – ecsetelte a meteorológiai szakember.

Elmondta, az 1950-es években született a Szovjetunióban az az elképzelés, hogy rakétákkal ezüstjodidot juttassanak fel a zivatarfelhőbe, és az pontosan a felhőben robbanjon fel. Az ezüstjodid ugyanis füstöt bocsát ki, így milliárdnyi szemcse keletkezik, és azokon szétoszlik a nedvesség. „Csakhogy ha a rakéta nem abban a belső mechanizmusban robban fel, ahol a jégszemek keletkeznek, akkor óriási károkat okozhat, vagyis fennáll a felhőszakadás-, tehát az árvízveszély. Egy ilyen be is következett 2004. július 23-án, amikor a popeşti-leordeni-i melegházrendszer egy ilyen óriási felhőszakadás áldozata lett. Akkor ugyanis valóban kilőttek egy jégelhárító rakétát, de nem a megfelelő időpontban történt a beavatkozás” – hangsúlyozta Makkai.

A szakembert ezúttal is megkérdeztük a témáról. „Ez a dolog nem új keletű, a 2000-es évek elején, még parlamenti képviselő koromban elkezdtek beszélni róla, sőt már akkor be akarták vezetni. Nem lett belőle semmi, akkor sem, később sem. Akkor ez volt a véleményem, s a mai napig sem változott” – mondta el a Székelyhonnak.