Írni-olvasni tanulni akarók

Fejes Réka, a magyar elemi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint elsősorban a nagyon nehéz anyagi helyzetben lévő családok gyerekeit fenyegeti az írástudatlanság veszélye. Az iskolába járás hanyagolásának egy másik oka a külföldön dolgozó szülők, akik nagyszülőkre vagy más hozzátartozókra bízzák a gyerekeket, utóbbiak pedig nem felügyelik kellőképpen tanulmányi előmenetelüket.

Kulturális minták átörökítése

Az írástudatlanság tekintetében az egyik legsérülékenyebb csoport a roma közösség.  „Ezekben a családokban az iskolát, a tanulást nem tekintik értéknek, ezért elmarad az a fajta támogatás, amelyre a gyerekeknek szükségük van ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak. Sajnos ezek a gyerekek nap mint nap azt hallják, hogy nem fontos az iskola, nem fontos mindennap oda járni, és ők is ezt a mintát örökítik tovább. Mindez az ő hagyományaikból, mentalitásukból ered, ahova nagyon nehéz beférkőzni, és nagyon nehéz megváltoztatni a gondolkodásmódjukat” – fejtette ki Fejes Réka, aki gyakorló pedagógusként tapasztalta, hogy a roma gyerekek között is vannak rendkívül okos, eszes, ügyes gyerekek, akik sajnálatos módon a fenti tényezők miatt morzsolódnak le az oktatási rendszerből. A szakember szerint az egyik lehetséges megoldás az, ha a saját köreikből kiemelkedett, tanult emberek térnek vissza tanítani, ugyanis ők azok, akik jobban megértik a csoport problémáit, gondolkodásmódját.

Nem csak a romák írástudatlanok

Ady István református lelkipásztor a magyarfülpösi Szivárvány Házban és a Szászrégeni Szórványkollégiumban taníttat nehéz sorban élő magyar gyerekeket. Ezek szülei a környékbeli farmokon dolgoznak, ahol igénytelen és olcsó munkaerőként használják őket, és akiknek kisebb gondja is nagyobb annál, mint gyerekeik taníttatása. „Ilyen kijelentés hangzott el az egyik anyuka és apuka szájából: mi a baj azzal, hogyha nem jár iskolába a gyerek? Ők sem tudnak írni és olvasni, és lám, tökéletesen betöltik a terelgető juhász szerepét. Ezek az emberek olyan igénytelenséggel párosuló mélységben élnek, ahonnan egyszerűen már nem tudnak kitörni” – mutatott rá a lelkipásztor.

Írni-olvasni szeretnének tanulni

Magyari Erzsébet tanárnőtől, a Hidegvölgyben található Szivárvány Alapítvány elnökétől megtudtuk, 2003-as felmérések azt mutatták, hogy az ottani közösség 70 százaléka írástudatlan. „1250 személy, ebből 527 gyerek volt. Sajnos borítékolható, hogy az analfabéta gyerekek sosem fognak megtanulni írni-olvasni. A Szivárvány Alapítványhoz 98 gyerek jár, de amint ötödikes korukban szétosztjuk őket a körzeti iskolákba, három-négy hónap múlva java része kiesik az oktatási rendszerből és nagy dolog, ha évfolyamonként egy elvégzi közülük a nyolc osztályt. A tizenhárom éves lányok közül sokukat férjhez adnak, és 14-15 évesen ringatják a gyerekeiket” – vázolja a korántsem derűs helyzetet az alapítvány elnöke. Szerinte a roma nemzetiségű fiatal felnőttek körében nagy igény mutatkozik az írástudatlanságot felszámoló kurzusokra. Tizenöt évvel ezelőtt szerveztek hasonlókat, de akkor hiába végeztek el négy osztályt két év alatt, a tanfelügyelőség nem akkreditálta a tanfolyamot. „Ezek az emberek, akik nem tudnak írni-olvasni, nem kapnak munkahelyet. A gyerekeiknek sem tudnak segíteni, még csak annyiban sem, hogy megkérjék őket, mutassák meg, mit tanultak az iskolában” – mutatott rá a pedagógus.

Iskolába járnak, mégsem tanulnak meg írni-olvasni

Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke kifejtette: gyakran a sok írástudatlan fiatal felnőtt sorsa már első osztályban megpecsételődik. „Már az első lépéseknél lemaradnak, és az oktatási rendszer nincs felkészülve a differenciált oktatásra. Sok helyen nem is foglalkoznak kellőképpen a speciális figyelmet igénylő gyerekekkel” – vélekedett, majd elmesélte, hogy a Hidegvölgyben, délutáni korrepetálásaik során fedeztek fel olyan iskolába járó, ötödikes gyereket, aki nem tudott se írni, se olvasni. „Van olyan, aki rendszeresen jár iskolába, de a tanító néni valamiért nem foglalkozik vele. Falun is gyakori eset, hogy átcsúsztatják őket, hogy meglegyen az osztálylétszám, de a tanítók örülnek, ha a problémás gyerekek nem járnak iskolába” – mutatott rá Koreck Mária. Szerinte a szülők is hibásak, de azt sem érti, hogy miként történhet meg, hogy egy gyerek, aki látogatja az iskolát, nem tanul meg írni-olvasni. Egy másik probléma, hogy a tanfelügyelőség évek óta nem emelte a pszichológusok, logopédusok, kisegítő tanárok stb. számát, ezt pedig nemcsak a roma, hanem az oktatási folyamatba integrált sérült gyerekek is megsínylik.