Hálát adni és ünnepelni gyűltek össze a mezőbándiak

Székely ruhás gyerekek igyekeztek a református templomba vasárnap délben, őket kísérték szülők, nagyszülők, s mindenki örvendett, hogy a jeles napon a napsütés is vendége volt a mezőbándiaknak. A kívül-belül felújított, hófehéren virító templom körül sokan sürögtek-forogtak, zászlókísérettel vonult be a kórus, parkolóhelyet kerestek a később érkezettek, akik szintén kaptak helyet a tágas padsorokban.

Az igehirdetésre egybegyűlteket nagytiszteletű Jakab István esperes köszöntötte, majd főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Örvendetesnek nevezte, hogy Erdély-szerte egyre több templomot újítanak fel, s megdicsérte a mezőbándiakat, hogy ekkora nagy munkát vállaltak, amit tisztességgel teljesítettek. A Pál apostol leveléből vett igerész alapján arra biztatta a gyülekezetet, hogy ne csak ezúttal, hanem a többi ünnepen is tudjon örvendeni, szüntelen imádkozzon, és mindenért hálát adjon. „Isten ismeri szívünket, életünket, jól tudja, hogy milyen nehéz kimondani és betartani nekünk ezt a parancsot: mindenkor, szüntelen és mindenért. Nehéz nekünk mindenkor örvendezni, ilyen életet élni. De sokszor nehéz időt szánni az imádkozásra is, teljesen lehetetlen szüntelen imádkozni. S még nehezebb mindenért, a rosszért, a nehézségért is hálát adni. Isten arra kér ma bennünket, hogy fogadjuk el, higgyük és valljuk, hogy Ő jó Atyaként mindig velünk van, lépteinket kíséri, a javunkat akarja. Ha ezt az égből kapott ajándékot elfogadjuk, akkor tudunk hálás és imádkozó életet élni” – hangsúlyozta az igehirdető, arra biztatva a mezőbándiakat, hogy mindig töltsék be a szépen felújított templomukat, és őrizzék meg hitüket.

Lukácsy Szilamér helyi református lelkész részletes beszámolójából az egybegyűltek megtudhatták, hogy Mezőbánd települést elsőként az 1333-es pápai tized kapcsán említették. Azt is feljegyezték, hogy II. Rákóczi Ferenc itt töltött hat napot, itt készült el a fejedelmi beiktató szövege is. 1557 után Göcsi Máté Mezőbándon is hirdette a reformátusi tanokat, akkor alakult az első mezőbándi református gyülekezet. Az első hivatalos adat erről 1615-ból való, vagyis bizonyítottan négyszáz éve reformátusok már a mezőbándiak. Az első kis vályogtemplom után a második gótikus templomukat a Felszegre építették, azonban nagyon sokat kellett javítani, ezért új templom építéséről döntöttek. 1881-ben vásárolták meg a jelenlegi templom telkét. Jelentős mennyiségű téglát kimentettek a régi templomból, ezekből készítették el az immár harmadik épület alapját 1883-ban.

„A hároméves munkálat alatt minden felnőtt gyülekezeti tag hetente egy napot közmunkázott. Jó példával jártak elöl elődeink, így nem csoda, hogy a mostani teljes felújítás során is nagyon sokan támogatták adományokkal és közmunkával a renoválást” – hangsúlyozta a lelkész, aki hosszasan sorolta mindazok nevét, akik hozzájárultak a munkálatokhoz.

Az ünnepi műsor során a helyi kórus és a gyermekek előadására is sor került. Felavatták azt a táblát is, amely a Mezőbándon szolgáló református lelkészek névsorát tartalmazta. A jelenlegi lelkész a 30. a sorban, jelen volt elődje, Kerezsi János is, akit nagy szeretettel köszöntött a gyülekezet. „Hinni taníts uram, kérni taníts” – énekelte az ünneplő gyülekezet a szépen felújított mezőbándi templomban, reménnyel teli szívvel, hogy a 130 éves templomban az elkövetkező négyszáz évben is református igehirdetés hangzik, s közösen tudnak imádkozni a magyar reformátusok.