Római hadgyakorlattól és régizenétől pezsgett Mikháza

A Maros Megyei Múzeum és a Mikházi Csűrszínház Egyesület az Artecotur Egyesülettel közreműködve egész napot kitöltő, tartalmas rendezvényt szervezett, amely látványos is volt, de elmélyülésre is lehetőséget adott, kikapcsolódásnak és pihenésnek egyaránt megfelelőt. Délelőtt a Csűrszínház udvarán gyülekeztek a római légiósnak öltözöttek, a látogatók pedig egy-egy római névvel ellátott karkötőt és programfüzetet kaptak a szervezőktől, kiválaszthatták, hogy mit nézzenek meg, melyik eseménynek legyenek a résztvevői.

A fesztivál felvonulással kezdődött, a római legionáriusok, a szintén római viseletbe öltözött közönséggel, vendégekkel, falubeliekkel a régészeti ásatásokhoz indult, hogy ott hivatalosan is elejét vegye a rendezvény.

Az isteneknek bemutatott „áldozattal” kezdődött a megnyitó, majd Soós Zoltán múzeumigazgató foglalta össze a fesztivál lényegét: az elmúlt idők bemutatása, egy elfeledett, föld alá temetett kultúra megelevenítése. „Rómaiak, barbárok, ferencesek társaságában tölthetünk egy napot, harmadik alkalommal” – mondta.

Szélyes Ferenc, a Mikházi Csűrszínház Egyesület elnöke köszönetet mondott a múzeum munkatársainak a szervezésért, azért, hogy élettel telik meg a falu ezen a napon. A Mikházán kutatásokat végzők nevében Lenkei László egyetemi docens beszélt, elmondta, hogy magyarok, románok és németek együtt dolgoztak, a csapat tagjai között régészek és építészmérnökök tárták fel a múltat, aminek az eredményeit továbbgondolva tervezték a jövőt. Az építészek koordinátora, Gaul Cicelle adjunktus a régészeti park egyik tervezője a föld alatt őrzött romokról beszélt, amelyek energiákat mozgattak meg, hogy új tervek szülessenek. A felismerés, tervezés és megvalósítás folyamata jellemzi az építészek munkáját, amelynek egyik eredménye az épülő pavilon, a másik a régészeti park lesz, amely remélhetőleg minél előbb elkészül.

A Csűrszínház kertjében kialakított arénában a Barbár szövetség és a rómaiak harcát nézte végig a fák árnyékában kialakított, szalmabálákon ülő közönség, majd a római légiós katonák hadgyakorlatát és a Memnius gladiátorok bemutatóját. Ugyanott íjászversenyt is tartottak, kicsik és nagyok próbálgatták rátermettségüket.

Az I. Fórumnak kinevezett udvaron tartották a borkóstolót, a gasztronómiai bemutatót, hátul a fák között rendezték be a II. Fórumot, ahol a római kézművességgel, művészetekkel, a hétköznapi élet eszközeivel lehetett ismerkedni. A III. Fórum szintén a kertben kapott helyet. Ott is műhelyek álltak, például a Condimentaria, ahol a fűszernövényeket válogatták és mutatták be azok felhasználási lehetőségeit, vagy a Taberna tonsoria várta klienseit, ahol római kori frizurákat készítettek, a Taberna ungunguentaria a rómaiktól fennmaradt receptek alapján készülő krémeket és kenceficéket mutatott be. Nem hiányzott a mécseskészítés, a festészet, a kerámia műhely, de még a jósda sem.

Míg a Csűrszínház körül hangos és zajos volt az élet, a ferences kolostor kertjében nyugodtabb tevékenységek, inkább a szellemnek szóló foglalatosságok kínálták magukat. Kolumbán Árpád ötvösművész asztalánál soha nem ritkult a kíváncsi gyerekcsapat, nyakéket, karkötőt, gyűrűt készítettek, tanulták az ötvösség technikáit. Márton Krisztina, a Teleki Téka munkatársa a papírmerítés művészetébe avatta be nagy-nagy türelemmel és hozzáértéssel a gyerekeket és felnőtteket. Egy másik asztalnál rajzoltak, festettek, egy harmadik helyen a bőrdíszművességgel fogásait próbálgatták, míg mások gyertyát készítettek. A kolostor épülete nem látogatható, annak csupán egy szobáját sikerült kinyittatnia a szervezőknek. Abban a szobában a ferencesek egykori könyvtárát csodálhatták meg a könyvbarátok. A Teleki Tékában őrzött könyvek fényképfelvételeiből készített pannók imitálták a könyvespolcokat, az azokon elhelyezett, kinyitott, kötését, borítóját, címlapját is látható értékes köteteket. A fesztivál legkiemelkedőbb programjának a ferences rendi templomban tartott régizene-hangverseny bizonyult. A templom zsúfolásig telt, az oltár előtt a Flauto Dolce Együttes zenélt, Kájoni és kora, elődeink zenéjéből (17–18. századi régizene) című műsorát mutatta be.