Erdélyben is teret hódít a kicsik anyaországi népmesemozgalma

„Az én lovam kese, / kezdődjön a mese!” – ezzel a meseindító, népies varázsmondókával indította útra a Meseszer nevű játékot 2009 őszén Egerben, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Gyermekkönyvtára, mely az eltelt négy és fél esztendő alatt lassanként bejárta Erdély több települését, közösségét és oktatási intézményét. Az anyaországból induló játék alapszabálya ápolni a népmesemondás hagyományát, és ünnepélyes keretek között továbbadni a játékot két újabb bekapcsolódó tanintézetnek. Így évről évre megkétszereződik a rendezvénysorozaton részt vevő oktatási intézmények száma.

„Mi 2013 novemberében vettük át a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu, volt 20-as számú általános iskola tanítói közösségétől a Meseszer társasjátékot. Egy tanéven keresztül a staféta a mi óvodánkban volt azért, hogy – amint az ötletgazdák fogalmaznak – »se szeri, se száma ne legyen a mesemondásnak, hogy szépszerével rendszeresen összegyűljünk mesélni, mesét hallgatni, csak úgy, jól érezni magunkat. Hogy a mese legyen fűszere életünknek, gyógyszere rosszkedvünknek, ékszere nyelvünknek. Hogy meséink hatalmas fészerében mindenki szert tehessen a maga szerére, amivel szertelenségeit csillapíthatja, netán amin elméjét tornáztathatja«. A gyermekek mindennapi alkotó- és szerepjátékában, rajzaikban, a dramatizálásban, a bábozásban amúgy is ott volt és ott van a népmese” – mondta el portálunknak Szucher Zsuzsanna, a pedagógiai gimnázium keretében működő 11-es számú napköziotthon óvónője.

A társasjáték továbbadása során a stafétát az Unirea Főgimnázium és a Fecske napköziotthon pedagógusai vették át, akik eleget tettek a „pedás” óvónők meghívásának és örömmel válaszoltak a felkérésre. Az ünnepélyes játékátadás alkalmával az óvodás gyerekek és oktatóik magyar népmesehősök bőrébe bújva népesítették be az alkalomra készült megkopott óriás meséskönyvet, hogy a próbák kiállásával rövidíthessék le a népmeséből jól ismert szegényember órára nőtt kolbászt. Az ünnep, stílusosan, akár a mesében, mulatsággal zárult, ahol a talpalávalót a Pethő Ildikó által vezetett kis citerás csapat pengette.

„Kívánjuk, hogy szaporodjanak a meseszerű alkalmak kényszer nélkül szerről szerre, dombról dombra, térben és időben egyaránt, legyen ebben játékostársunk felnőtt és gyerek, asszony és ember, jószerével mindenki, akinek kedve van hozzá” – kívánta a mesevilágba becsöppenő új kollégáknak és kicsinyeknek, a safétát átadó másik óvónő, Kovács Júlia.