Elhunyt Kiss Hajnal tanárnő

Gráf Hajnalka Márta Zsil-völgyi református lelkészi családból származott, a kolozsvári leánygimnáziumban tanult. 1951-ben érettségizett, majd olyan időben végezte az egyetemet, amikor Szabó T. Attila, Szabédi László, Szigeti József voltak professzorai. Marosvásárhelyen a leánygimnáziumban kezdte tanári pályafutását, majd Nyárádszeredába került, ahol 1962–1985 között, nyugdíjba vonulásáig magyar irodalom-szakos tanárként dolgozott a helyi középiskolában. Úgy érezte, hogy a vidéki gyereknek többet lehet adni, és azt ők nyílt lélekkel, tiszta szívvel fogadják be. Munkássága maradandó volt a nyárádmenti kisváros és annak környezete számára: későbbi irodalom-szakos tanárok, pedagógusok, lelkészek, színészek nőttek ki a szeredai gimnáziumból, de aki kétkezi munkás lett, az is verset és olvasást szerető ember maradt. A tanárnő úgy gondolta, hogy őszinte szeretettel meg lehet változtatni a világot. Ezért is telepedett át Nyárádszeredába, segítette férjét, Kiss Endre egykori körorvost munkájában, nevelte gyermekeiket, unokáikat ugyanebben a szellemben.

1985-ben vonult nyugdíjba, de azóta sem tudott tétlenül ülni. Az a megszállott pedagógus volt, aki nem tudott úgy élni, hogy valamit ne adott volna másoknak. Hitvallása volt: „Adni, adni, mindig csak adni, jó szót, mosolyt, hitet, bátorítást és sok-sok önzetlen szeretetet.” Nyugdíjas évei alatt is dolgozott, alkotott, diákokat és felnőtteket segített, pennájukat irányította, lelküket csiszolgatta, kilenc éven át az egykori Bekecsalja lap szerkesztőségének is tagja és mentora volt. Ajtaja mindig nyitva volt, bárki beléphetett egy könyvért, egy beszélgetésre. Mindig otthonának érezte Nyárádszeredát, azzal a gazdag anyaggal, amit hozott magával a Zsil-völgyéből, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről.

Öt évvel ezelőtt a kisváros vezetősége Bocskai-emléklappal tüntette ki. A figyelmesség, értékelés mindig jól esett számára, de mindennél többet ért tanítványai visszajelzése, a személyes találkozások és őszinte hűségük, hiszen állandóan visszatértek hozzá. Mindegy, hogy Stockholmban vagy Budapesten éltek, vagy csupán a szomszéd faluból kerékpároztak át hozzá. Tavaly elismerő oklevelekkel köszönte meg a nyárádszeredai középiskola az egykori pedagógusok munkáját. Ekkor a mindenki Hajni nénije a következőket mondta: „Boldog pedagógus voltam. Lélekben mindig tanár vagyok. Ha újrakezdhetném az életemet, újra ezt csinálnám”.

Tavaly erőt vett rajta a betegség, a hétvégén pedig, műtét utáni rehabilitáció időszakban meggyengült teste végleg megpihent. Temetése kedden 14 órától lesz Marosvásárhelyen a református temetőben.