Egykori és jelenlegi önkéntes tűzoltók találkoztak Nyárádremetén

A kivételes alkalom apropója egy közös csoportkép volt, amellyel tiszteletét fejezi ki a jelenlegi korosztály elődeik felé, és amit a következő évi falinaptárjukhoz is szeretnének felhasználni. Némelyeknek fiai, unokái is tagjai a jelenlegi csapatban, igyekezve méltó módon folytatni az elődeik által elkezdett munkát.

Előkerültek a régi versenyek serlegei, a diplomák, a fekete-fehér képek, amelyekről egyeseket csak most tudtak beazonosítani. „Úgy gondoljuk, hogy ez egy szép gesztus az akkori tűzoltó generáció felé, hogy itt most összegyűltünk és ők is felkerülnek majd a naptárra. 1992-ig ők voltak a helyi tűzoltók, akkor eladódott a tűzoltóautó, és minden felbomlott. 2006-ig nem igazán voltak aktív tűzoltók, az önkormányzat kinevezett pár embert, de az inkább csak formaság volt” – számolt be Majos Levente, a jelenlegi tűzoltók egyike.

Felelevenedtek a régi emlékek, történetek és a tűzoltóbálok képei, a fiatalok háttérbe vonulva hallgatták elődeik anekdotáit, tapasztalatait, intelmeit. A jelenlegi csapat idén ünnepli megalakulásának 10. esztendejét, míg elődeik az 1960-as évek elején verbuválódtak, és a rendszerváltásig működtek.

„Akkoriban nem kellett bakter legyen, aki tűzoltónak állt, felmentődött a legelőtakarítás és a különböző közmunkák alól, de olyan is volt, hogy  tűzifát kaptak. Egy időben minden bál után sorozatosan gyújtotta fel valaki a pajtákat, voltak tűzesetek is, úgyhogy hasznos volt az alakulat” – mesélte lapunknak idős Veress Sándor, a hajdani önkéntes tűzoltók egyike.

A furfang, a jókedv mindenkori jó barátja volt az akkori tűzoltóknak is. A kötelező éves ellenőrzést akkor ejtették meg, amikor a dió le volt szedve, a disznó le volt ölve. Ilyenkor, amikor meglátták, hogy közelednek a tűzoltók, az ember a pincébe, az asszony a padlásra igyekezett, ezek után pedig nem volt mást mit tenni, mint beírni a füzetbe, hogy „rendben” – idézték fel a régmúltat az idősek.