Egyik ünnepségről a másikra invitálták a marosvásárhelyieket

A marosvásárhelyi Petőfi-szobornál az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi szervezeteinek rendezvényén Kilyén László műsorvezető emlékeztetett, március 15. jelkép, amely a nemzet szabadságvágyát fejezi ki, a történések pedig nem voltak előzmény nélküliek. Elmondta, a bécsi forradalom átterjedt Budapestre, a sajtószabadság mellett pedig határozottan kiállt Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál, délután pedig tízezrek előtt hangzott el Irinyi János 12 pontja és Petőfi Nemzeti dala, végül vér nélkül győzött a forradalom, és Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

„Föltámadott a tenger, a népek tengere”, folytatta a gondolatmenetet az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor, az elnyomást, a nemzetek el nem ismerését említve a 168 éve Európa-szerte kirobbant forradalmak alapokául, amelyek közül a „mienk tartott a legtovább”, azután megtorlások, kínzások, árulások, ítéletek következtek. „Ismét csak harcolnunk kell, erdélyi magyarok. De most nem fegyverrel, hanem hittel, kitartással, hiszen most is zajlik jogaink faragása, a csendes asszimiláció” – fogalmazott a jelenre utalva.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetének ismertetése után, az EMNP marosvásárhelyi szervezete részéről Portik Vilmos a tizenkét pontból idézett: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”. „Magunk sorsán csak mi változtathatunk, mi kell meghozzuk a döntést” – mondta, majd a magyar–magyar és a magyar–román összefogás szükségességét említette, és felkérte Marosvásárhely összmagyar polgármesterjelöltjét, Soós Zoltánt, hogy szóljon az emlékezőkhöz.

„Több mint három évvel ezelőtt, a Vásárhelyi Forgatag köré gyűlt fiatalokkal közösen kezdtük a küzdelmet. Nem az volt a lényeg, hogy legyen egyéni hasznunk belőle, hanem hogy a közösségnek visszaadjuk a hitet. Mi június 5. után is megtesszük majd, amit kell, hiszen a közösség a lényeg, a politika valami másról szól, mi nem azt tesszük” – hangsúlyozta a jelölt, és meghívta a részvevőket a március 15-i délutáni eseményekre.

Az összefogás szükségét hangoztatták a Postaréten

Rendhagyó módon kezdődött a Székely vértanúk emlékoszlopánál szervezett megemlékezés: népviseletbe öltözött, Kossuth-nótákat éneklő fiatalok serege vonult be a Postarétre, ahol az egybegyűltek tapssal fogadták őket. A történelmi magyar egyházak részéről felszólaló Nagy László unitárius esperes rávilágított, „Marosvásárhelyen nem vagyunk éppen annyian, hogy öt-hat helyen is ünnepeljünk”. Református kollégája, Henter György azt kívánta az egybegyűlteknek, hogy március lelkével énekelhessenek naponta.

Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyar pártok közös polgármesterjelöltje az egyik legtanulságosabb ünnepnek nevezte a március 15-it. Szerinte az egyik tanulságot a huszonhat évvel ezelőtti márciusi véres események szolgáltatják. Az erdélyi magyar közösség számára 1990 óta ez a nap nagy pontossággal mutatja, hogy hol tartunk: mekkora utat tettünk meg szabadságunk és biztonságunk megteremtésében.

„Nem vitás, hogy nagy utat tettünk meg huszonhat év alatt. (…) Fizikai fenyegetés nem ér bennünket, közösségünk mégsem érezheti magát teljes biztonságban. Mert nem lehet teljes a biztonság ott, ahol nem tartják be a törvényeket. Ahol nem hallgatják meg a másik felet. Nincs a közösség biztonságban ott, ahol a szólásszabadságot korlátozzák, és ezt még az államelnök sem érti. Ahol el lehet venni a román forradalom hősének kitüntetését. Ahol ingerült, már-már hisztérikus reakciókat vált ki néhány ezer magyar békés felvonulása. Nem vagyunk biztonságban ott, ahol polgármestereink, közösségünk vezetői ellen mondvacsinált ürügyekkel emelnek vádat – nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne teljesíthessék hivatásukat” – mondta Soós Zoltán, nagy tapsot, a szolidaritás tapsát kérve Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek és Tőkés Lászlónak.

Az RMDSZ politikusa párhuzamot vont a 168 évvel ezelőtt és jelenkor között. Mint mondotta, március 15. másik tanulsága immáron 168 éves, és mégis különösen aktuális. A szabadságharc példája is azt mutatja és a mindennapi tapasztalataink ezt erősítik: egy közösség az összefogás által válik erősebbé, sikeresebbé. A polgármesterjelölt a város másik felét alkotó románságnak is üzent, igazi multikulturalitást ígérve.