Egy igazi kastélynap

Az egyéves kisgyerektől a 14 éves kamaszig sokan bekapcsolódtak a játékba, amely során mesehősöket kellett megtalálniuk és próbatételeket teljesíteniük a kastélyparkban. A gyerekek a regisztrációnál egy-egy térképet kaptak, amely segített tájékozódni a tíz mesehős megkeresésében.

Harry Potter, Hamupipőke, Mátyás király, Ludas Matyi, Bogyó és Babóca, János Vitéz, a herceg, a boszorkány, Hófehérke és Csipkerózsika várta őket, hogy eleget tegyenek a kihívásoknak, és megkapják az érte járó pontot, majd a játék végén a regisztrációhoz visszatérve a jutalmat és az elismerő oklevelet. Ludas Matyinál például egy vizes vödörből kellett a vízzel megtöltött lufit egy másik vödörbe beletalálni. A mesehőst alakító Erdős Katalin lapunknak elmondta, második alkalommal vesz részt a játékban, és nagyon szereti. „Tavaly olyan sok pozitív élménnyel távoztam, hogy elhatároztam, idén is jövök” – mondta. Mátyás királyt Fegyverneky Ildikó alakította, akinél a tekebábukat kellett a kicsiknek eltalálniuk. A közelében a fekete ruhás boszorkány várta a gyereket. Itt akadály várt a részvevőkre, akiknek nem szabadott a keresztül-kasul kifeszített spárgákhoz hozzáérniük, hogy a kis csengettyűk ne szólaljanak meg. A herceg kalaplevételre és kalappal történő célba dobásra tanította az apróságokat. Babóca kézműveskedett. Hófehérke ottjártunkkor éppen „lelépett”, ahogy az egyik gyerek fogalmazott, állítólag lemerült az okostelefonja, és elment töltőt keresni hozzá.

Míg a gyerekek a parkban játszottak, bent a kastélyban kiállítás várta az érdeklődőket, régi fotók másolatán az egykori „békebeli” időket csodálhatta meg a látogató a berendezésről, a parkról. A termek is végigjárhatók voltak, amelyekben egy-egy régi bútordarab, amit a tulajdonosok visszavásároltak, vagy innen-onnan gyűjtögettek, néhány a régi porcelánkályhákból a valamikori jólétről, a kastélybelső hangulatáról tanúskodnak még.

Harmadik éve, hogy a Kastélynap programját kerekasztal-beszélgetésekkel teszik teljesebbé a szervezők. Az idén is két ilyen beszélgetést szerveztek, mindkettőnek az erdélyi arisztokrácia kérdésköre adta a témát. Az egyikre Jaap Sholten Báró elvtárs című könyvének kapcsán került sor, a másik az uzoni Mikes-birtokról, Mikes Zsigmond gróf történetéről szólt.

Jaap Scholten Báró elvtárs könyvéről, annak előzményeiről a szerzővel Kálmán Attila történész beszélgetett, illetve fordított angol nyelvből magyarra és románra. A szerzőről elmondta, 1963-ban született, és ez az első nem fikciós regénye, korábban több könyvet is írt, hazájában, Hollandiában népszerű regényíró. Arról, hogy melyek voltak a most magyar nyelven is megjelent kötetének az előzményei, Scholten elmondta, félig magyar feleségével a ’90-es években járt először Erdélyben, ahol számára olyan különleges dolgokkal találkozott, amelyek nagy hatást gyakoroltak további életére. Ezek között volt például a nagymama házában látható családi fotó, azon a magyaros viseletbe öltözött kicsik és nagyok, vagy azok a hihetetlen történetek, amelyek egy holland polgár számára döbbenetesek, különlegesek voltak, nem feltétlenül fájdalmasak, de mindenképpen egyediek, arról, hogy az arisztokrata családokat miként büntették, telepítették ki, forgatták ki minden vagyonukból, tiltották meg, hogy gyerekeik egyetemen tanuljanak.