Domokos Géza évei, útjai, arcai

Az est házigazdája Sebestyén Spielmann Mihály író, történész, könyvtáros, aki az író fiával, az egyesület elnökével Domokos Péterrel próbálta megrajzolni a Kriterion Kiadó egykori igazgatójának emberi arcát, a kort, amelyben dolgozott.

Sebestyén Spielmann Mihály személyesen is ismerte az írót, történeteket elevenített fel egy letűnt korból, amikor Domokos Géza felvállalta az irodalmi értékek megőrzésének nemes feladatát, és szinte a semmiből egy olyan könyvkiadót teremtett, amelyre mai napig büszkék lehetnek az erdélyi írók, s amely nem véletlenül váltotta ki az anyaországiak csodálatát is az elmúlt évszázad kommunista diktatúráinak éveiben. Szólt azokról a buktatókról, amelyek az akkori magyar – és általában a kisebbségi – könyvkiadást veszélyeztették, de szólt a néha szerencsés konjunktúrákról is, amelyek valamelyest megkönnyítették a kiadóigazgató helyzetét.

Domokos Péter visszaemlékezéseiből kirajzolódott a vivódó, mindazonáltal optimizmussal teli ember, családapa arca, akit oly gyakran ért a megalkuvás alaptalan vádja, és aki mindezek ellenére sugározta a derűt, csak közvetlen családtagjai tudták, mennyire nehéz szívvel viselte az elkerülhetetlen  kompromisszumok súlyát. Szólt a gyermekkori nyaralások önfeledt derűjéről, sétáiról, de a visszavonult ember csendre vágyódásáról is.

Jellemző Domokos Géza egyéniségére, ahogyan Sebestyén Spielmann emlékezett rá: „Igazodási pont volt a bukaresti magyarság számára, jó volt a társaságában hallgatni vagy beszélni.” Az író politikai szerepvállalásáról csak érintőlegesen esett szó, hiszen a cél az íróember arcának megrajozlása volt.

Az emlékezések végén a kiadóigazgatót, családapát megjelenítő fényképes vetítésre került sor, s a zsufolásig telt terem időnként felmorajlott egy-egy ismerős arcot fedezve fel az író társaságában.

Az egyesület idén újra kiadta a politikus-író Éveim, útjaim, arcaim című kötetét a csíkszeredai Pro Print Kiadó gondozásában, ezekből ajándékozott Domokos Péter kéttucatnyit a jelenlévőknek sorshúzás alapján.