Böjte Csaba és a vásárhelyi anyák

A dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője csütörtökön délután az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház nagytermében a szent család történetein keresztül szolgált lelki útravalóval a marosvásárhelyi családoknak. Beszédét a Szűzanya alakjának megidézésével kezdte, akihez Csíksomlyóra fél évezrede zarándokolnak a székelyek, „közben pedig nagyon sok szép vonása belénk ivodott. Például az, hogy szeretünk egymáson segíteni, összefogni, amely az Erzsébetet meglátogató Mária tulajdonsága is. Mária félrerakta az ő dolgát, és egy fárasztó hosszú út után örömöt tudott vinni, úgy, hogy Erzsébet méhében még a gyerek is felujjongott” – mondta a szerzetes.

Amikor a tizenkét éves Jézus eltűnik, édesanyja számára nem az a kérdés, hogy mit tegyen, hanem mit nem – kezdett a harmonikus családban való élés egy másik vetületének magyarázatába Csaba testvér. Mária nem pánikol, nem omlik össze, hanem elkezdi keresni a fiát. A gondolatot folytatva, arról beszélt az előadó, hogy mindig vannak megoldások, és jól van minden úgy, ahogy van, Pilinszkyt idézve: „minden tetőről látni a napot”. Csaba testvér arra buzdította a jelenlévőket, hogy a gondok és nehézségek ellenére tudjunk bízni abban, hogy az Isten megsegít. Nagyon sok személyes történetet is mesélt ennek illusztrálására, többek között azt is, amikor gyerekként az eresz alól nézte nagytatájával az égszakadást, és nagytatája nem haragudott, nem idegeskedett, tudta, hogy az Isten adta, ő is vette el, de ő fog újat is adni.

Ugyanennek a történetnek egy másik vetülete, hogy József és Mária együtt keresi Jézust. „A problémákra nem együtt keressük a megoldást, hanem legtöbbször egymásban keressük a problémát” – mutatott rá az igencsak ismerősen hangzó helyzetre a szerzetes, hangsúlyozva azt, hogy a családtagoknak egymás szövetségeseinek kell lenniük.

Csaba testvér nagyon sok történetet mesélt el a Dévai Szent Ferenc Alapítvány életéből, többek között azt is, hogy milyen nehezen fogadták el őket a hivatalosságok Déván, például a polgármester. Ennek ellenére mégis úgy döntött, hogy névnapján felköszöntik. Az irodájába bejutva elmesélte a gyerekeknek, hogy ha majd nem lesz ahova a fejüket lehajtsák, lakhatnak abban a nagy szobában, mert a polgármester bácsi a „város apukája”, ezért nem kell tőle félni. Az elöljáró annyira meglepődött az őt köszöntő román, magyar, latin és egyéb nyelven felcsendülő daloktól, hogy nemcsak akkor vendégelte meg a perzsaszőnyegre telepedett gyerekeket, hanem az azután következő ünnepek alkalmával sem feledkezett meg róluk.

Az elődáson elhangzott az is, hogy csak összefogással lehet Erdélyből tündérkert, de ahhoz itthon kell maradnunk, meg kell értenünk azt, hogy nem véletlenül születtünk ide. „Tudjunk kiengesztelődni, újrakezdeni, tudjuk szépnek látni egymást és a szülőföldet” – összegzett. A szerzetes olyan egyszerű, de fontos dolgokra is emlékeztette közönségét, hogy a nők szeretik és igénylik a bókokat, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a férfiak esetében sincs másként, nekik is szükségük van a dicséretre.

Az alkalom, melyen a Védem gyűjtést is szervezett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára, közös imádkozással zárult.