Bizonyítvány, tabló, nyomdabetűk idézik a 19. századot

Az ebédlőhöz vezető kapun belépve, rögtön balra van az iskola-múzeum bejárata, amelyet Buksa Éva nyugalmazott magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnő igazgat és mutat be a látogatóknak. A két teremben működött a 19. században a Református Kollégium nyomdája. Kibédi Mátyus István (1725-1802) orvos-doktor, marosszéki tiszti főorvos a református kollégiumra hagyta ugyanis a saját nyomdáját, amelyet száz évig használt a kollégium. Itt nyomták többek közt Bolyai Farkas és Bolyai János műveit is. Az egykori nyomda betűi megmaradtak, jelenleg a kiállítás részét képezik. Az érdekességek között látható két korabeli lámpatest, az elektromos világítás előttről, amikor a konviktus folyosóit még ezekkel és hasonló lámpákkal világították meg. Egy nagyon értékes okiratra hívja fel a figyelmet Buksa Éva: Csíki Károly oskolai bizonyítványára 1851-ből, Bolyai Farkas aláírásával. Ez nem csak azért különleges, mert a jeles matematikus kézjegyét őrzi, hanem mert azt az időszakot örökíti meg, amikor Bolyai elvállalta az iskolai igazgatói tisztséget, amelyet csupán egy évet volt hajlandó betölteni. A másik különlegessége a bizonyítványnak az, hogy a tanárok aláírásai között találjuk a Török Jánosét is, a majdani székely vértanúét, akit Marosvásárhelyen a Makk-féle összeesküvésben való részvételéért végeztek ki a Postaréten. Az okiratot néhai Keresztes Gyula, Marosvásárhely egykori főépítésze, az iskola volt diákja adományozta a múzeumnak.

Az iskola-múzeum 2014. június 16. óta működik, célja, a mindenkori tanuló ifjúság szolgálata – mondta Buksa Éva, a múlt ismereteinek a bővítése, a nemzeti öntudat erősítése, a Bolyaiak szellemiségének őrzése és továbbvitele. A falakon tisztelgésként a tanintézet nagyjai előtt, például Aranka György, Borsos Tamás, Bolyai Farkas, Koncz József, Antalffy Endre, Gulyás Károly, Kiss Elemér, Kelemen Lajos, Mentovich Ferenc, Keresztes Gyula, Papp-Kincses Emese, vagy a ’89-es forradalomban mártírhalált halt Hegyi Lajos portréja látható, rövid leírással, hogy mikor volt az iskola tanulója, vagy tanára, mit alkotott, mit hagyott az utókorra. Találkozási szerződéseket is őriz a múzeum: az 1897-ben végzettek kötelezik magukat, és aláírásukkal megerősítik azt, hogy tíz év múlva, 1907-ben ismét összegyűlnek az iskolában.

Egy másik hasonló szerződést 1909-ben fogalmaztak meg, hogy 1919-ben találkoznak megint. Hogy megvalósult-e a tíz év múlva esedékes találkozó, arról nem maradt fenn irat. Mint ahogy arról sem, hogy mi történt azokkal az egyenruhás végzősökkel, akiknek portréját az 1914-1915-ös tabló örökítette meg, és akik az érettségi vizsgákról egyenesen a harctérre mentek.

A tárlókban kiadványok, könyvek, értesítők, irodalmi és tudományos munkák, beszámolók tanúskodnak a Bolyai és a Református Kollégium diákjainak és tanárainak érdemeiről, eredményeiről. Még sok más érdekes és értékes irat, fénykép, okiratmásolat, emléktárgy várja a látogatókat, azokat, akik egykor az iskola tanítványai, vagy oktatói voltak, és azokat is, akiket érdekel a múltnak ez a szelete.