Az önellátás közösségi út is

A találkozón magyarországi meghívottak számunkra olyan új fogalmakat is használtak rövid felvezetéseik során, mint szeretetfalva, szeretetváros. Felszólalásaik során számos példa igazolta: az önellátás egy megvalósítható életforma. Az est során az is kiderült: egy négytagú család élelmezéséhez elegendő ezer négyzetméter termőföld.

A tanácskozást a Keresztelő Szent János Plébánia segédlelkésze, Hajlák Attila nyitotta meg, aki elmondta: amikor egy hipermarketben vásárolunk, tulajdonképpen eladjuk a földjeinket, pedig az Úristen ezek megmunkálását bízta ránk, ezért nem hagyhatjuk parlagon őket. 

Varga Csaba, az 1991-ben alakult Stratégiakutató Intézet vezetője felvezetőjében azt hangsúlyozta, hogy a közhiedelemmel ellentétben a Kárpát-medence jövője nincs elveszve, az utóbbi években komoly lelki-szellemi fejlődésnek vagyunk tanúi. Ebben óriási szerepet játszanak a lokális, alulról szerveződő közösségek, melyeket saját elképzeléseik, hite és szeretete vezet, ez a több tíz, száz kezdeményezés pedig egyszer csak elkezd összeérni és behálózza a térséget. Az előadások során az a gondolat is hangsúlyos szerepet kapott, hogy az önellátás, az önszerveződés egyéni, de közösségi út is.

A tanácskozás után a rendezvény szervezőjével, Brendus Ede Zsolt állattenyésztő mérnökkel, az Önellátó Marosszék nevű kezdeményezés egyik elindítójával, a tanácskozás szervezőjével beszélgettünk. „Az Önellátó Marosszék nevű program életmód- és kiútkeresés egy olyan világban, amelyben nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a hagyományainkkal, amelyben úgy tűnik, a profit megkerülhetetlen fogalom. Abban hiszünk, hogy az alulról történő szerveződés kis közösségeken, baráti kapcsolatokon keresztül valósulhat meg. Hisszük, hogy a családi gazdaságoknak nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Ezek a családi gazdaságok ha az egykori hangyaszövetkezetek mintájára társulnak, akkor a régi típusú önszerveződések új formát öltenek, nevezzük ezt akár klaszternek, termelői csoportosulásnak vagy marketing szövetkezésnek”.

Brendus Ede Zsolt azt is elmondta, mindezt nem politikai, legfeljebb fejlesztéspolitikai kérdésként kezelik, amelynek semmi köze az elkülönüléshez, mert egy olyan térségben élünk, ahol évszázadokon keresztül nemzetiségek éltek-élnek együtt békében.