Alig húszan emlékeztek meg Sütő András halálának 10. évfordulójáról

Minden év szeptemberének utolsó napján az emlékezők kisebb-nagyobb csoportja szokott összegyűlni Sütő András sírjánál, az író halálának napján, felidézve alakját, irodalmi és közéleti tevékenységét.

Az idei megemlékezésen – bár ez kerek évforduló volt, ugyanis éppen tíz év hunyt el Sütő András – alig húszan vettek részt. A megjelentekkel Demeter József lelkipásztor, a Sütő András Baráti Társaság elnöke osztotta meg gondolatait, arról beszélt, hogy „tudjuk, ki volt Sütő András, és mit hagyott ránk, és azt is, hogy az eltelt tíz év alatt mi történt vele”.

Vagyis arra utalt, hogy többen is megpróbálják kétségbe vonni irodalmi tevékenységének értékeit, többször is nyilvánosságot kap olyan vélemény, miszerint Sütő műve lecsengett, idejétmúlt lett. Az egyik, legutóbb megjelent magyar irodalmi lexikonból a szerkesztők kihagyták a nevét, a baráti társaság elnöke azonban hiszi, hogy a munkájuk nem hiábavaló, megpróbálnak szembemenni az árral, ami próbálja Sütőt elsodorni.

Demeter József kifejezte az a meggyőződését is, miszerint, „amíg lesz magyar ember a földön, addig lesz Sütő Andrásnak is olvasója”. A lelkipásztor az égiek támaszát kérte, Isten segítségéért fohászkodott, majd Sütő András kedvenc zsoltárát, a 90., Tebenned bíztunk kezdetűt énekelte el a kis társaság.

A koszorúzást követően Demeter József közölte, hogy október 9-én, vasárnap Pusztakamaráson Sütő András szülői házánál is tartanak egy megemlékezést, ahol az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a ház felújítását követően rendbe tette a régi nyári konyhát, valamint az udvaron álló kút káváját is. Az emlékezők a helyi református templomban ünnepi istentiszteleten vesznek részt, majd a szülői háznál róják le tiszteletüket.