Aki Bem ujját amputálta

Azt már senkinek nem kell bizonygatni, hogy az I. Apafi fejedelem idejében Erdélyben megtelepedett örmények milyen mértékben hálálták meg befogadó pátriájuknak az irányukban tanúsított jólelkűséget. A magyar nemzet kebelébe fogadták őket, lassan magyarrá váltak, de az örmény hazából hozott tudásszomj, becsületesség révén sok és nagy szolgálatot tettek a befogadó nemzetnek. Életüket is feláldozták a magyarság nemes eszményeinek megvalósítása szolgálatában – az aradi tizenhármak közül kettő (Kiss Ernő és Lázár Vilmos) magyar-örmény volt. De ugyancsak ott találjuk őket az erdélyi tudományos, üzleti, gazdasági, művészeti élet elitjében.

Magyar-örmény kiválóságok a poltikában…

Kálmán Attila történész arról a báró Dániel Ernőről (1843–1923) beszélt, akinek apja egy szamosújvári magyar-örmény család sarja, aki előbb Torontál vármegye alispánja, később országgyűlési képviselője, felesége, Ernő édesanyja (Auguszta) Kiss Ernő aradi vértanú leánya volt. Dániel Ernő 1870-ben, 1872-ben és 1875-ben országgyűlési képviselő, 1895–1899 között pedig miniszter. Az 1896-os milleniumi kiállítás országos bizottságának elnöke, a közlekedési múzeum alapítója (1898), az ő nevéhez fűződik továbbá a Baros Gábor által elkezdett Vaskapu-szabályozás befejezése, a budapesti Erzsébet-híd 1898-as felépítése, a Herendi Porcelángyár megmentése 1895-ben. Miniszteri, de országgyűlési képviselői tevékenysége során számtalanszor bizonyította hozzáértését, hűségét, s a legfőbb bizonyítékkal 1918-ban szolgált, amikor visszavonul a politikától és közélettől, s balatonfüredi magányba húzódik.

… és a gyógyászatban

Nagy Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület alelnöke a 17. századi erdélyi orvoslás helyzetéből kiindulva kiemelkedő magyar-örmény orvosok életét és munkásságát mutatta be. Az erdélyi magyar-örmény orvosok kimagasló sikereket értek el az orvosi kutatás, a gyógyászat, az új eljárások bevezetése, illetve nem utolsósorban a gyógyszerészet terén is. 1786 és 1872 között a pesti orvosi karon végzettek nagy része erdélyi, s azok között is nagy számban magyar-örmény eredetűek voltak. Ezt bizonyítják a végzettek nevei: Csíki, Gajzágó, Csausz, Patrubány, Lázár, Kábdebo stb. Kolozsváron a Kisbúza (ma Fortărței) utcában, a 8. szám alatt Szábel Boldizsár megalapította az örmény kórházat 1814-ben. Czifra Ferenc nagyváradi örmény anatómiai múzeumot rendezett be a kolozsvári egyetemen, s emellett ő volt az egyetem első anatómiaprofesszora. Csausz Márton (1797–1860) volt az, aki a kolozsvári és pesti egyetemen kijelentette, márpedig az oktatás nyelve magyar.

1817–1864 között élt Pattantyús Adeodát Bogdán (Danczkai Pattantyús Ábrahám leszármazottja), aki Bem törzsorvosa volt a forradalom és szabadságharc alatt, a segesvári csatában ő amputálta Bem tábornok egyik ujját egy sérülés után, megmentve a vérmérgezéstől. A szabadságharc leverése után bebörtönözték. Urban nevű osztrák tábornok foglyaként tudta meg, hogy felesége, akit Kolozsváron kétgyermekes özvegyként vett el, az osztrák tábornok nővére. Ezért aztán szabadulása után elválik tőle. De rövidesen újranősül Borszéki (Pintye) Annával.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett az orvostudomány fejlesztésében Dávid Lajos, Fogolyán Kristóf, Grépály András, Issekutz Béla vagy a marosvásárhelyi Csíkiak (apa és fia), akik valamennyien a magyar-örmény közösség tagjai voltak. És ki ne halott volna – középkorúak ismerhették személyesen is – a világhírű Száva János Zoltán professzorról Marosvásárhelyen. Ő Szépvízen született, de miután 1946-ban hazaengedik a Focşani-i hadifogolytáborból, a MOGYE-n az Ortopédia–Traumatológia–Gyermeksebészet tanszékvezetője lesz (1949 után). Európában másodikként végez csípőprotézis-műtétet 1950-ben. Érdemes professzori címet nyer 1971-ben, a Nemzetközi Ortopéd Társaság, a Magyar Traumatológusok Társasága és az EME tiszteletbeli tagja, 2001-ben Marosvásárhely neves személyisége címmel tüntetik ki. Még abban az évben Szépvízen, 85 éves korában elhunyt.