„Gyertek, csináljunk egy pózát”

A maguk között, sőt családjaikban is többnyire románul beszélő gyerekeket Botos Csaba református lelkész fogadta, nem véletlenül, hiszen Erzsébet lánya immár egy éve tanítja magyarul írni, olvasni, játszani, beszélni a Bákó megyei település kicsinyeit. A kiránduló gyerekekkel és tanítójukkal a marosvásárhelyi állatkertben találkoztunk, épp a medvékkel „ismerkedtek”.

Botos Erzsébettől megtudtuk, tavaly nyáron, az interneten olvasta, hogy magyar foglalkozásokat, magyar órát tartó személyt keresnek a Bákó megyei Nagypatakra. „Néprajz szakot végeztem, de nem akartam tanítani. Mégis, amikor olvastam erről a lehetőségről, úgy éreztem, jelentkeznem kell. Azután nagyon gyorsan peregtek az események, és tavaly ősztől ott élek, tanítok Nagypatakon. A helyi általános iskolában heti három alkalommal magyarórát tartok, ez választható tantárgy. Sajnos az elmúlt tanévben csak 13 szülő kérte, hogy csemetéje erre a foglalkozásra járjon. Többnyire olyan családokból jöttek a gyerekek, ahol a szülők használják anyanyelvüket. Viccesnek tűnhet, de a szülők nagy többsége azért beszél magyarul, hogy a gyerekek ne értsék meg. Csakhogy a kicsik nagyon fogékonyak, gyorsan megtanulták a szavakat, kifejezéseket, amelyekre aztán a nyelvtanulást alapozni lehetett. A tanítási órákon kívül minden nap tartok délutáni foglalkozásokat, ahol játszunk, kézműveskedünk, írunk, olvasunk magyarul. Ezekre már sokkal többen eljönnek, jelenleg három csoportom van, egyenként 10–15 gyerekkel. Remélem, hogy idén ősztől lesz egy kolléganőm, s akkor még több gyereket tudunk fogadni a délutáni foglalkozásokra” – meséli Erzsébet, aki a somosdi kirándulásra azokat a gyerekeket hozta el, akik rendszeresen jártak a délutáni „magyarórákra”.

A medvéket csodáló csángó gyerekek maguk között románul beszéltek, de tanítójuk mindig először magyarul szólt hozzájuk, s ha szükségesnek érezte, románra is lefordította mondandóját. Kiderült, hogy ezeknek a gyerekeknek a nagy többsége már egészen jól érti közös anyanyelvünket, akkor is, ha már csak nyomokban hordozzák családnevükben magyar gyökereiket. A legnagyobb közülük a 13 éves Duma  Elena Lujza volt, aki elmondta, nagyon szereti a délutáni foglalkozásokat, örvend, hogy megtanult írni, olvasni magyarul, és szerinte nagyon jó, hogy van ilyen délutáni játék, kézműves-foglalkozás, tanulás Nagypatakon.

Mint kiderült, a község vezetői és lakói nem fogadták kitörő lelkesedéssel a kezdeményezést, sőt rémhíreket terjesztenek az interneten arról, hogy mi is történik egy-egy ilyen „magyar foglalkozáson”. Botos Erzsébet mosolyogva mondja: azt tartja fontosnak, hogy a gyerekek szívesen jönnek, fogékonyak és szüleikkel együtt azt mondják, csak javukra válhat, ha megtanulnak a román mellett még egy nyelvet (amely nem mellékesen nagyszüleiknek, szüleiknek még anyanyelve volt).

A nagypataki gyerekek pénteken az állatkert-látogatás mellett strandolni is voltak, majd szombaton és vasárnap Somosddal és környékével ismerkedtek. Tanítójuk hálásan mondta, hogy a kirándulás megszervezésekor sok segítséget kapott többek között Usztics Mátyás színésztől, aki a jelentős összegnek számító útiköltséggel támogatta a csángó gyerekeket. A nagypatakiak egy másik csoportja hamarosan Zánkára megy, szintén fiatal tanítójuk szervezésében.