A magyar-magyar verseny áldozatává válhat néhány település

Néhány hónappal ezelőtt még mindhárom magyar politikai alakulat, az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arról igyekezett biztosítani a választópolgárokat, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság aránya nem garantálja valamelyikük biztos győzelmét, nem szállnak versenybe egymás ellen.

„Minden jel arra utal, hogy a megyében van egy pár polgármesteri hivatal, amelyet meg- vagy visszanyerhetünk. Ilyen például Jedd, Maroskeresztúr, Szászrégen, Vajdaszentivány, Bonyha, Beresztelke vagy akár Mezőbánd. A siker kulcsa a példás összefogás volna. Van, ahol tudatosult a kisebb pártokban, hogy a politikai pluralizmus az adott településen hátrányt jelent, és van, ahol a személyi ambíciók fölülírják az észszerűséget” – állapította meg Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki szomorúan tapasztalta, hogy néhány községben az MPP, de főleg az EMNP csak azzal a szándékkal készül jelöltet indítani, hogy gáncsolja el a szövetség emberét. Szerinte semmiképp nincs rendjén az, hogy a megyeközpont tőszomszédságában fekvő Maroskeresztúron továbbra se legyen magyar polgármester, mert eddig négyen jelezték indulási szándékukat.

„Legutóbb szintén a megosztottság és mintegy húsz szavazat miatt úszott el a polgármesteri szék, most hasonló helyzet körvonalazódik. Szintén azonos a forgatókönyv Vajdaszentiványon is, ahol viszont csak három magyar készül megmérkőzni egymással és a román ellenjelölttel. Jedden, ahol szintén reális esély mutatkozik a szék visszaszerzésére, az MPP mellénk állt, de az EMNP támogatása kérdéses. Hasonló a helyzet Szászrégenben is, ahol szintén a néppártosok döntésétől kell tartanunk” – adott hangot aggodalmainak az RMDSZ megyei vezetője. Brassai úgy tudja, az etnikailag vegyes lakosságú településeken csupán Bonyha az, ahol nem ütötte fel a fejét az egészségtelen konkurencia.

Egy, a Székelyföld.ma portál által nyilvánosságra hozott elektronikus levél szerint bizonyos településeket az RMDSZ és az MPP vezetői már január végén megpróbáltak elosztani maguk közt. Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke egy január 27-ei e-mailben többek közt azt javasolja Biró Zsoltnak, az MPP országos elnökének és Kulcsár Terza Józsefnek, a polgáriak háromszéki vezetőjének, hogy Maroskeresztúron csak az MPP-sek indítsanak polgármesterjelöltet, személyéről azonban egyeztessenek a helyi és megyei RMDSZ-vezetőkkel. Levelében Kovács egy bizonyos Marosszentivány településről is említést tesz, leszögezve, hogy pártja nem indít ott jelöltet. Az ügyvezető elnök ígérete ez esetben semmiképp nem vonható kétségbe, ugyanis a megyében nem létezik ilyen nevű település – Marosszéken három másik Szentivány van: Csittszentiván, Kebeleszentivány és Vajdaszentivány.

Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt Maros megyében élő országos elnöke nem rejti véka alá, hogy saját alakulata is érdekelt bizonyos kényesnek tartott településen, mint például Maroskeresztúron vagy Vajdaszentiványon, ahol akár egy-két tucatnyi szavazat is átbillentheti az etnikai mérleget, mint ahogy egyébként 2012-ben is történt. „Ezek mind olyan községek, ahol kötelező érvényű lenne a magyar-magyar együttműködés, és összefogás. Továbbra is folynak a tárgyalások az RMDSZ-szel, és remélem, hogy végül sikerül egyezségre jutnunk. Mint ahogy abban is bízom, hogy egyes településeken a szövetség a mi jelöltünket fogja majd támogatni” – nyilatkozta az MPP vezetője.

Egyébként a megyei szervezet elnökválasztásán jelen lévő Biró kijelentette, hogy „a Nyárád- és a Küküllőmenti települések esetében épp úgy, mint a Felső-Maros menti magyar szigetek esetében helye van a versenynek”. Az említett térségekben az MPP önállóan indul, tette hozzá az országos elnök. Biró szerint a polgáriak célja minél több helyi tanácsosi hely megszerzése, mert csak általuk tudják képviselni a választóikat.

Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei alelnöke, Tőkés András szerint nincs miért meglepődni azon, hogy vidéken egyre többen jelzik, hogy szeretnének megmérkőzni a helyhatósági választásokon. Szerinte az RMDSZ által hirdetett egyezség nem több a virtuális összefogásnál vagy inkább – ahogy nevezte – összemaszatolás. „Eddig is hajlandók voltunk, a továbbiakban is hajlandók vagyunk tárgyalni, de csak akkor, ha a felek mindent írásban vállalnak. Különben kár erre időt pazarolni. Én személy szerint nem akarok belemenni ebbe az összemaszatolásba, hogy aztán a választások után azt se tudjam, miként mosakodjak” – nyilatkozta Tőkés András.