Majdnem kétszeresére nőtt szombaton a Magyardellőt állandó otthonuknak tartó lakók száma szombaton. Átlagos hétköznapokon a faluban élők száma 120 körül van, hétvégenként többen hazajönnek a szülők, nagyszülők nélkül maradt családi házakba pihenni, kertészkedni. A hagyományosan megszervezett falutalálkozó református istentisztelettel kezdődött a zsúfolásig megtelt templomban.

Csorbai Loránd lelkész örömmel köszöntötte az egybegyűlteket, s mint mondta, örül, hogy ilyen sokan összegyűltek találkozni, emlékezni. A falutalálkozó meghívóján is szereplő igerészről beszélt, amelyben Isten azt mondja a babiloni fogságban sínylődő népének, hogy ne féljen, mert újra összegyűjti őket, és nem hagyja el. „A félelem béklyóba köti a szívünket, a testünket, ellehetetleníti az életünket. Félünk, mert egyedül érezzük magunkat, tehetetlennek és erőtlennek, talán betegnek. Ma és életünk minden napján emeljük fel szemünket az égre, és halljuk meg Isten ígéretét, biztatását: ne félj” – mondta a lelkész, aki az egybegyűltek szívére helyezte Gyökössy Endre szavait is, aki szerint „Aki nem tud leborulni, az előbb-utóbb kénytelen lesz kiborulni”,  hiszen bármilyen erősnek érzi és gondolja magát az ember, szüksége van a Teremtőjére.

A rövid istentisztelet után Csorbai Loránd emléklapot osztott ki azoknak, akik kerek születésnapi, házassági, konfirmálási évfordulót ünnepeltek. Ez jó alkalom volt a számbavételre is. Volt, aki Magyarországról jött, hogy átvehesse a harmincadik születésnapjára kapott emléklapot, volt, akinek édesanyja, nagymamája, élettársa vette át, s olyanok nevei is elhangzottak, akik már csak gyermekeik, unokáik emlékezetében élnek. Az oklevelek kiosztása közben az idősebbek könnyekkel küszködtek, s felemlegették, hogy volt, amikor gyermekzsivajtól voltak hangosak a magyardellői utcák, igazi kis Magyarország volt az egész falu. A fiatalabbak türelmetlenkedő gyermekeiket próbálták csitítgatni, megígérve nekik, hogy hamarosan kipróbálhatják a falunapi ajándékként elkészült játszóteret.

A kétórás templomi alkalmat a búzásbesenyői kórus és a kerelőszentpáli és helyi fiatalok éneke tette ünnepélyesebbé. A falunap a játszótér felavatásával folytatódott, majd a kultúrotthonba vonult át a település apraja-nagyja a közös ebédre, nótázásra. Sokan maradtak a délutáni színielőadásra. A szombati nap végén élményekkel és emlékekkel teli tarisznyával távoztak az otthonról elszármazottak, s elégedetten tértek nyugovóra a Magyardellőn kitartók is.