Lappangó veszélyek Hargitafürdőn

A kis tó alatt bányabejárat és tárna van – bármikor beomolhat

„Csaknem ötven hektárnyi terület van a bánya tulajdonában” – magyarázta Tófalvi Ernő, Hargitafürdő „mindenese”, aki nem kellett hosszan töprengjen azon, mik is jelentenek esetleges veszélyt a településen. A nagy tó mellett van még egy tó, mutatja a zagytározó közelében található, körülbelül egy hektár kiterjedésű állóvizet. Ezt folyamatosan szívatták addig, amíg a bánya működött, hogy a vízmennyiség ne nőjön meg, mert alatta bányajárat volt, emberek dolgoztak. „Azt kirámolták, de az üreg megmaradt. A kifolyás a völgy felé van, a bánya legmélyebb pontja pedig az út mellett egy kanyarnál. Ha beszakad, a víz arra fog kiömleni, s el lehet gondolkozni azon, hogy az a nagy mennyiségű víz mit fog csinálni. Tettem le jelentést előbb az állami erdészetnél, később a szépvízi erdészetnél, mert ahogy a víz szintje nőtt, körben a fák mind kiszáradtak. Kijöttek, megnézték, de nem történt semmi, s csak nő a víz, a közepe 5–6 méter mély lehet.”

Tófalvi Ernő úgy tudja, hogy a nyolcvanas évek közepén már történt ilyen jellegű baleset Hargitafürdőn, a mai biatlonpálya területén. „Az ott található tó beszakadt a bányába – meséli. – Halálos áldozatok nem voltak, de a csilléket, s a mozdonyt is kihozta a víz a kijáraton, pedig nagyon nehezek. És még negyede sem volt a vízmennyiség annak, ami itt van.”

A régi szondázások helye szintén veszélyt jelent, ugyanis valamikor 60–80 méter mélyre ástak le, kaolint keresve, de nem töltötték be a gödröket, csupán dróthálóval kerítették körbe. A kijelölések az évtizedek során odalettek, tehén, kecske, sőt egy pár ló is lett a gondatlanság áldozata, magyarázza Tófalvi Ernő, miközben a főúttól nem messze az utolsóként fennmaradt gödörbe gurít egy kis követ. Nem halljuk, meddig esik, de idegenvezetőnk szerint ez a nyaranta málnabokrokkal körülvett gödör, amibe bárki könnyen beleléphet, akár 20–30 méter mély is lehet.

Ez a főút közelében található gödör 20–30 méter mély is lehet

Az erdész szerint az erdő-visszatelepítésekkel nincsen gond, hisz csak az utóbbi három évben 28 hektárnyi területet telepítettek újra, s a meddőhányót sem tartja veszélyesnek. „Van kivezetője, lecsapolása, s egy alkalmazott is, aki figyeli” – mondja, nagyobb gond viszont a bánya „kirablása”.

„Mi raboltuk ki a bányát – magyarázza Csutak László, aki tizenöt évet dolgozott a föld alatt. – Ez azt jelenti, hogy visszaszedtünk mindent, ami be volt rakva, kiszedtünk minden vasat a tárnákból, főtárnából, a kamrákból, mindenünnen. Szedtük visszafelé, s ahogy haladtunk, ahogy szedődött ki a vas, úgy omlott a tárna.” A volt bányász szerint lassan a föld is meg fog suvadni fent, hiszen a tárnák magassága 2,60–2,70 méter volt, s néhol akkora lyukak keletkeztek „mint innen a fa hegye”. A bánya „kirablása” olyan 2–3 évvel ezelőtt kezdődött, és több mint kilenc hónapig tartott. Azalatt konstancai autók szállították folyamatosan el a tulajdonos által eladott vasat. A rehabilitáció, a bánya szakszerű lezárása érdekében semmi nem történt.

Részlet a Csíki Hírlap december 9-ei lapszámában megjelenő riportból.