Különös kegyetlenséggel ölte meg kislányát, életfogytiglanra ítélték

A vádlott és ügyvédje enyhébb büntetésért és a különös kegyetlenséggel történő minősítés megváltoztatásáért kért fellebezést. A másodfokú eljárás lefolytatásáig a férfi – akit fokozottan szuicid hajlamúként tartanak nyilván a börtönben – letartóztatásban marad – számol be az MTI.

A büntetlen előéletű férfi 2024. szeptember 10-én este 21 óra 38 perckor maradt egyedül iker kislányával, a kisfiút nehézlégzés miatt ekkor vitte el a mentő az édesanyával együtt.

Az akkor öthónapos kislány – aki az anya vallomása szerint nyugodt baba volt, szinte sosem sírt – vélhetően azért, mert éhes volt, sírni kezdett.

Bár volt elkészített tápszer, ahelyett, hogy megette volna a gyermeket, megpróbálta elcsendesíteni. A nyomozás során és az első bírósági tárgyaláson tett vallomásai számos ellentmondást tartalmaztak, a férfi olyat is mondott, hogy a gyermek leesett az ágyról, hogy többször eldobta magától, illetve megpróbálta nyakába téve megnyugtatni, és onnan esett arccal előre a földre.

Az apa megpróbálta felhívni a másik gyerekkel kórházban lévő feleségét, két videót küldött a kislányról, majd kihívta a mentőket, akik megállapították, hogy a csecsemő a klinikai halál állapotába került.

Az egyik helyszínen lévő mentőápoló a bírósági tárgyalás során elmondta, az apa „egyáltalán nem volt pánikban, nem sírt”, önmarcangolásra utaló jelet nem mutatott.

A kislányt körülbelül egy óra alatt a helyszínen sikerült újraéleszteni, ahogy állt helyre a keringés, úgy vált láthatóvá egyre több külsérelmi nyom.

Az ügyészség különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolta az apát.

A kirendelt védőügyvéd gondatlanságból elkövetett emberölés minősítést kért, hangsúlyozva, hogy a férfi nem megölni, csak elhallgattatni akarta a gyereket; enyhítő körülményként hozva fel az apa nehéz gyermekkorát. Az elkövetőt állítása szerint gyerekkorában verte az apja.

A vád és a védelem is enyhítő körülménynek hozta fel, hogy

A feleség tanúvallomásában kitért rá, hogy ő mindössze annyit vett észre, hogy voltak napok, amikor férje magába forduló volt, de szerinte csak azért állította magáról, hogy pszichopata, hogy féljenek tőle. "

„De nem félt tőle senki” – mondta.

A feleség azt is elmondta, hogy a férfi nem akart gyereket, és

A férfi az eljárás során részben beismerte tettét, de az eljáró bíró az ítélethirdetéskor megjegyezte, hogy még az utolsó szó jogán sem tanúsított semmilyen megbánást.