Kovács Hunor: én egészen esszenciálisnak érzem, hogy fejlesszem magam irodalomból és nyelvtanból

– Mikor és minek a hatására kedvelted meg az irodalmat?

– Egészen kisgyerekkoromtól kezdve közel áll hozzám, hiszen édesanyám nagyon gyakran olvasott fel nekem. Mikor magam is megtanultam olvasni, a mesekönyvek után elég hamar egyre komolyabb hangvételű művekhez kezdtem fordulni, mindig mondták, hogy nem azt olvasom, amit a korosztályom szokott. Végül a Harry Potter-sorozat volt az, amely végleg megszerettette velem az irodalmat, ezt még tízéves is alig voltam, mikor végigolvastam.

– Melyik irodalmi korszak vagy szerző a legkedvesebb számodra, és miért?

– A 20. századi irodalmat kedvelem a leginkább, főleg a húszas évek „elveszett nemzedékének” köteteit. Így közel áll hozzám F. Scott Fitzgerald, de főként Ernest Hemingway. Ezen szerzők művei azért tetszenek igazán, mert mondanivalójuk értelmezéséhez jelentős történelmi ismeretekre van szükség, én pedig nagyon szeretem a történelmet. Gyakorta nem is maguk az események a legfontosabbak ezekben a könyvekben, hanem a történelmi-társadalmi kontextus, így pedig nem kevés szellemi munkát igényel a megértésük – én viszont szeretem a kihívásokat.

– Van olyan irodalmi mű, amelyet különösen kedvelsz?

– A kedvencem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése. Úgy gondolom, egészen megváltoztatta az életemet ez a mű. Sehol másutt nem találkoztam még az emberi lélek ilyen pontos és reális elemzésével. Ebben a kötetben is különösen tetszett a társadalomkritika, amelyet csupán a kortörténet ismeretével lehet megérteni. Megszenvedtem vele, mikor olvastam, hiszen elég hosszú és nehéz nyelvezetű regény, de úgy érzem, nagyon megérte.

– Napjainkban, amikor egyre kevesebb fiatal olvas szépirodalmat és fordít figyelmet a helyesírásra, miért tartod fontosnak, hogy fejleszd a tudásod ezen a téren?

– Nagyon sajnálom, hogy a korosztályom nagy része nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal. Én egészen esszenciálisnak érzem, hogy fejlesszem magam irodalomból meg nyelvtanból. Előbbiből azért, mert az egyik legjobb szórakozási lehetőségnek tartom, amely ráadásul még tanító jelleggel is bír, hiszen – legalábbis a szépirodalom – utánozhatatlan tudást közvetít a világ különböző problémáiról. Utóbbiból pedig azért, mert büszke vagyok magyarságomra, így pedig úgy érzem, anyanyelvem ápolása a kötelességeim sorába tartozik. Ha helytelenül írok meg beszélek, az nem csak az érthetőségemet és így a mondandóm súlyát rontja és csökkenti, de a nyelv, a kommunikáció teljes értékét is elveszi – ennyi erővel beszélhetnék valami teljesen más nyelven is, ha már a sajátomon nem tudok rendesen. Szerintem örvendenünk kéne, hogy ajándékba kaptunk egy nyelvet, és ki kell hoznunk belőle a maximumot, nem pedig eltorzítanunk.

– Korábban is vettél részt tantárgyversenyeken? Milyen sikereket értél el?

– A magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyeken az ötödik osztály óta részt veszek, ám a megyei szakaszon csak tavaly, kilencedikben jutottam tovább. Akkor is országos első lettem, a nemzetközin pedig harmadik díjat szereztem. Tavaly még a román nyelv és irodalom tantárgyverseny országszintű etapjára is eljutottam, és dicséretet kaptam – ez idén már nem jött össze, a megyein harmadik helyezett lettem, ami nem volt elegendő a továbbjutáshoz. A nyelveken kívül ritkán járok más versenyekre, hiszen úgy látom és érzem, ezekben vagyok a legjobb, ezekben tudok eredményt elérni. Kivételnek számít ez alól nyolcadikban a Teleki Pál-földrajzverseny, amelyen szintén országos első lettem. Talán a földrajz és a történelem szoros összefüggése volt az, amely ezen a versenyen motivált.

– Hogyan és mennyit készültél az országos tantárgyversenyre?

– A március 23-i megyei szakasz után menten készülni kezdtem az országosra, körülbelül három és fél hetem volt rá összesen. Elsőként a témaként megadott műveket olvastam el (Mikes Kelemen: Törökországi levelek; Kármán József: Fanni hagyományai; Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója; Csokonai Vitéz Mihály költeményei), majd az ezeket elemző különböző tanulmányokat, értekezéseket kezdtem átolvasni, kijegyzetelni. A felkészülésben nagy segítségemre volt magyartanárom, Rancz Teréz, aki a szakirodalmon túl több, előző évekbeli országos feladatsort is ideadott kidolgozásra. Ez a verseny különösen igényli a lexikális tudást, ezért is nagyon fontos a szakirodalom megfelelő ismerete – ebben szerencsére nem volt nálam hiány, rengeteg tanulmányt végigolvastam.