Kós Károly életműve ma is példaértékű az építészet számára

A rendezvény házigazdája, Vargha Mihály múzeumigazgató röviden összefoglalta a múzeum felújításának történetét, bár abból tudatosan kihagyta a kellemetlen momentumokat, nehézségeket. Annyit azért elmondott, hogy a közbeszerzések rákfenéje, hogy a legkisebb árat részesítik előnyben és attól féltek, kifognak egy komolytalan céget, amellyel aztán évekig küszködnek. Végül ez nem következett be és második pályázatuk nyert (2019-ben ugyanis első próbálkozásukkor a vonal alá szorultak) és

– mondta el Vargha. Az mindenképpen rendkívüli eredményként értékelte, hogy

Külön kiemelendő, hogy nemcsak Sepsiszentgyörgyön, de a többi székely város múzeumaiban is megtöbbszöröződött a román érdeklődők száma, és egyre többen közelednek előítéletek nélkül – hangzott el.

Vargha Mihály elmondta, hogy 2009-től tudatosan törekedtek a Kós Károly iránti nagy adósságot törleszteni, többek között arra is, hogy

A múzeum történetét a rá vonatkozó első bejegyzéstől a jelenig bemutató kisflm levetítése után Herczeg Ágnes tájépítész, a múzeum kertjének újratervezője jelentkezett be videoközvetítésben. Előadásából kitűnt, hogy Kós műveivel, építészetével, szellemiségével már kora fiatalságában megismerkedett. Személyiségének és örökségének hosszas méltatása után bevallotta, milyen „vizsgadrukkal” fogott neki a nagy mester által megálmodott épület körüli tér újraszervezésének, hiszen az szerves egységben van a közösséggel amely használja azt, de éppúgy a hely szellemiségével. Ugyanakkor éles kritikát is megfogalmazott a ma építészetére és emberére vonatkozóan:

A hely a test, a lélek és a szellem helye” – fogalmazta meg álláspontját.

Visszakanyarodva a felújítás tervezéséhez, Zakariás Attila sepsiszentgyörgyi építész, az előkutatások elvégzője részletezte azokat a problémákat, amelyek a munkálatot indokolttá, föltétlenül szükségessé tették.

amiket aztán – mivel funkciójukat vesztették – el is tüntettek a tetőről.

Az építész végül átadta a múzeumigazgatónak az előkutatásokkal kapcsolatos összes dokumentációt, ami egy ölnyi aktacsomót jelentett.

Kós Károly ugyan felhagyott a gazdálkodással mint írta, „a sztánai földeken üdvözülni lehet, megélni nem annyira”, de azt is papírra vetette, „életem legszebb óráit szántás és kaszálás közben éltem át”. Bányász József is együtt vallja, érzi Kóssal: „de keserű lesz az életem, ha véreim unni fogják ezt a földet”.

– aki néhány képkockán saját gazdaságába is bepillantást engedett, az ott felépített gazdasági épületeket külön kiemelve.

A kelta felmenőkkel rendelkező, ausztráliai születésű elkötelezett Kós Károly-kutató, szakértő, a Budapesten élő Anthony Gall előadásával folytatódott a konferencia. Tömény prezentációjábóll csak néhány olyan gondolatot emelünk ki, amelyek rámutatnak arra, mi az ami maradandó és ma is aktuális, figyelemreméltó az erdélyi építész-polihisztor életművében.

• Kós Károly korai pályaszakaszában megalkotta épített örökségünk kiváló elemeit, több épületét remekműként tartunk számom

• ezek építészeti minősége, az utolsó részletekre kiterjedő figyelem, a mesterek igényes munkája ma is kiemelkedő

• úttörő volt az építészeti kommunikációban, szorgalmazta a környezetért viselt felelősséget, átadását minél szélesebb társadalmi rétegeknek

• a táji jellegzetességek, értékek megtartásában való közreműködése, a kultúrtáj gyakorlati megfogalmazása.

Utolsóként került sor Köllő Miklós előadására, aki az ökoregionális építészet és Kós Károly kapcsolatáról értekezett.

A mai poszt-posztmodern világban felértékelődnek a kézműves mesterségek, a 2008-as gazdasági válság óta pedig az ökológiai szempontok is – véli Köllő. Kiemelkedően fontosnak tartja a hagyomány ismeretét, de az innovációról sem maradhatunk le – állítja, és szerinte

Munkája során ügyel arra, hogy az épület ne legyen harsány a tájban, a környezettől jut el az épületig.
Az előadásokat követően már kötetlenebb keretek között folyó párbeszédre került sor a hallgatóság és az előadók között.