Kávé köré épülő különleges előadással várják a kollokvium közönségét

Két társulat, 36 színész, 44 szék, 12 asztal, 20 zsák kávé illata, két hónap intenzív rögtönzés, a játék és a kollektív alkotás öröme. A kávé íze, zamata, hangulata, története és kultúrája köré építkező mozaikszerű szerkesztés a varázslat és ábrándok világába visz. Mindenki számára érthető, önálló nyelven szól. Színház ez a javából, igaz élettel bélelt, organikus zenébe hangolt, tehetséges színészi játéktól fűtött, gazdag képi világba komponált rendezés. Egyszerre hat érzéseinkre, gondolatainkra, képzeletünkre és érzékszerveinkre.

Egy jól ismert '50-es évek béli zenei darab a Moliendo Café (Kávét darálva) adja címét Silviu Purcărete temesvári rendezésének.

A Párizsban élő világhírű rendező alkotásai a színházi mestermű és a nemes értelemben vett egyszerűség különös ötvözetei. A próbafolyamatot egy workshoppal kezdték, az együttműködésben születő produkciót nem szolgálta sem forgatókönyv, sem irodalmi alkotás. Purcărete csupán témákat ajánlott számukra, a válaszul születő improvizatív játékokból pedig megszületett az előadás.

A teret Dragoş Buhagiar látványtervezővel együtt gondolták ki, egy egyszerű, de felettébb művészi színpadképet hozva létre, a díszlet mindent beborít, uralja a teret, mégis szinte láthatatlan, észrevehetetlen, látványával bevezetve a nézőt egy mágikus valóságba. A színpad egy átlátszó fallal van elválasztva. A túloldalon egy másvilági szereplőt látunk, zsákokkal, teli zsákokkal… Bennük temérdek sok kávé. Át akar jutni a másik oldalra, de a másik oldalon, az innenső világ húzódik. Az asztalok mellett pincérek sürögnek-forognak, különféle embereket szolgálnak ki. Van ott mindenféle ember, a értelmiségitől hajléktalanig. A ma kávézójában mindenki ott tartózkodhat. Egyesek politikai kávéért, mások erotikus kávéért, ki-ki a maga kávéjáért jött el ide.

Az előadás fontos részét képezi a zene, amit Vasile Şirli szerzett, dallamiban megidézve a kávéillattal és cigarettafüsttel telítődött századokat. A zeneszerzéshez ismernie kellett a népszerű kávéházakat: a bécsi, párizsi, moszkvai és latin-amerikai kávé történelmét.

A zenei próbák kezdetén előre figyelmeztettem a színészeket, hogy mindnyájuknak meg kell tanulniuk mindazt, ami énekelhető, természetesen azt is ami hangszeres rész, az énekes részek azonban sokkal nehezebben tanulhatók” – idézte fel a munkafolyamatot Vasile Şirli.

Sokszor egy leütött akkord vagy szaxofonszóló indítja el a cselekvéseket, prímán együttműködik zene és mozgás, színész és muzsikus, jófajta dzsesszes hangulatot keltve. Az idilli kávézós hangulat azonban nem állandó az előadásban. Ugyanis, akár a Faustban, a Radu Stanca Színház előadásában, Purcărete radikális színháza itt is megmutatkozik.

A Moliendo Café egyszerre több és kevesebb is annál, mint amit egy hétköznapi értelemben vett színházi előadás alatt értünk, blaszfémia, rettenet, szépség, érzékiség, dominák, disznófejű emberek és kávé is megfér benne. Akárki nézi meg az előadást, biztosan talál még hozzáfűzhető legeket, és az is biztos, hogy a Moliendo Café az idei fesztivál legvitatottabb előadása lesz.

Markó Orsolya