Jó tanácsokkal csengettek be Gyergyószentmiklóson

„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyik tanévnyitó ugyanolyan, mint a másik, hiszen a lényeg nem változik: vége a vakációnak, a nyári szabadságnak, következik a tanulás, a kötöttségek időszaka” – vezette fel ünnepi beszédét Bernád Ildikó, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola igazgatója. Mint kifejtette, az évnyitókat a nyár eleji önmagukhoz képest megváltozott diákok teszik mássá, illetve a legkisebbek, akik számára a szeptemberi első csengőszó életük egy új szakaszának kezdetét is jelzi.

Mássá tesz egy-egy évnyitót a felszereltségükben bővített, arculatukban megszépített tanintézetek látványa, hangulata – ezen dolgoztak a nyár folyamán a Vaskertesben is. Egy élményfal létrehozásával, padok kihelyezésével barátságosabbá változtatták a hátsó udvart, és a tantermeket is megfelelően előkészítették – számolt be az igazgatónő. A diákokat arra kérte, járuljanak hozzá, hogy az iskolában a továbbiakban se szűnjenek meg az újdonságok.

„Legyen ez az év abban is új, hogy az eddigiekhez képest még nagyobb odaadással, még nagyobb szorgalommal tudjátok teljesíteni a rátok váró feladatokat” – fogalmazott. A gyermekek boldogulása érdekében

a szülőket arra kérte, hogy segítsék a pedagógusok munkáját, legyenek együttműködők, kollégáit pedig biztatta, a gyerekekben fedezzék fel a lehetőségek birodalmát.

Hasonló kívánságok, biztatások hangzottak el a Fogarasy Mihály Általános Iskolában is. Lázár Nóra aligazgató rámutatott, jó és célravezető eredményt csak kitartó munkával lehet elérni. „Ha minden nap egy picit hozzátesztek az addig tanultakhoz, akkor a tudás megmarad bennetek, de ha csak egy dolgozat, egy felmérő előtt kapjátok össze magatokat, az sem rossz, ám az információ nagyon hamar elillan a fejetekből” – fogalmazott. Arra biztatta a diákokat, hogy

a tanulás mellett minél több területen próbálják ki magukat, vegyenek részt az iskolán kívüli programokban,

illetve álljanak elő olyan javaslatokkal, amikkel a jelenleginél jobb hellyé lehet tenni az iskolát. A nyári vakációra „kiosztott” feladatokat számon kérve nyugtázta, sokan fogékonyak voltak ezek iránt. Legtöbb diák a hullócsillagnéző feladatot teljesítette, de a magasba lendülő kezek jelezték, hogy többen ültettek és gondoztak virágot a nyár folyamán, hemperegtek virágos réten, sétáltak, énekeltek az erdőben, mosolyogtak a járókelőkre vagy elmosogattak, mire szüleik hazaérkeztek.

Pedagógus kollégáihoz és a szülőkhöz szólva az aligazgatónő Friedrich Fröbel gondolataival hívta fel figyelmüket arra, hogy minden gyermek egyedi, ennek megfelelően mindegyikük más-más bánásmódot igényel. „A gyermekek olyanok, mint a virágok. Le kell hajolni hozzájuk, hogy megismerhesd őket. Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad. Az egyik a sok napot kedveli, a másik az árnyékos helyen is kivirágzik. Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.

Nem hasonlíthatom össze őket egymással. Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska. Csak más. Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket, rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben, a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk, és gyönyörködöm bennük, ahogyan nőnek, erősödnek, kivirágzanak.”

Az ünnepségeket követően az iskolák diák- és tanárközössége felekezeteik szerinti templomokba vonultak, ahol közösen imádkoztak az új iskolai év sikereiért.