Itt egész más nőnek lenni, mint máshol – erről is szól a Maros együttes új előadása

Az előadás zenéjét pedig Dresch Mihály Kossuth-díjas zeneszerző szerezte, aki Lőrincz Hortenzia férje, ezért az előadás zenéjét a Dresch Quartet és a Dresch Vonós Quartet zenei anyagából válogatta össze a rendező-koreográfus.

Lőrincz Hortenzia olyan előadást álmodott meg, amely a nőkről szól, az ő érzelemvilágukat, a hétköznapi életben élő ünnepeiket állítja középpontba, mint amilyen a hagyományos kenyérsütés lehet egy nő életében. Éppen ezért a Maros Művészegyüttes történetében rendhagyó előadásnak számít a Láthatatlan ünnepek, hiszen

Az előadás társrendezője és társkoreográfusa, Horváth Zsófia a kortárs elemek és részletek megalkotója úgy érzi, a hamarosan színpadra kerülő táncdráma tisztelgés az erdélyi nők előtt.

Kovács Szabolcs, a most háttérbe szorult férfi tánckar vezetője arról beszélt, hogy az volt a legnehezebb nekik, hogy érzelmeiket színpadra vigyék, hiszen ezúttal nem kell a táncukkal „szétszedniük a táncparkettet”, most azért járják el a legényes táncot, hogy meghódítsák a kiválasztottat, nem azért, hogy bebizonyítsák egymás előtt, hogy ők a legjobbak.

A díszlet fő elemei a fehér vásznak, de számos más jelkép is megjelenik a színpadon, ilyen például a teknő. Mint mondták, nem az a cél, hogy gyorsan elkápráztassa az előadás a nézőt, hanem az, hogy a mélyre vigye őt, és megtisztuljon az átélt érzésekben, esetleg önmagát is meglelje a történetekben.