Hiányérzetük lenne a kórustagoknak, ha nem folytathatnák az önkéntes munkát

A kórus az idei felcsíki kórustalálkozón

Fotó: Gyimesfelsőloki Szent András Egyházi Kórus

Nem a kántornak kell fenntartani a gyimesfelsőloki egyházi kórus tagjainak éneklés iránti érdeklődését, mivel ők maguk nagy szeretettel végzik ezt az önkéntes munkát – nekik hiányozna, ha énekükkel nem szolgálhatnák az Urat.

Szabó Kamilla-Mária

2017. október 22., 15:572017. október 22., 15:57

Gyimesfelsőlok egyházi kórusát Berszán Lajos atya alapította az 1980-as évek végén, az először gyermekkórusként működött, de ahogy nőttek az ifjak, folytatták az éneklést. Amikor a településre kántorként Sebestyén Antalt kihelyezték, ő vette át az immár felnőtt kar vezetését – 2009-ig vele dolgozott az énekkar.

Azt követően volt egy kis szünet a kórus tevékenységében, ami után Szentes László próbálta újrakezdeni a kóruséneklést – ismertette az előzményeket Póra Attila. A jelenlegi kántor, aki 2012 decemberében vette át a Szent András Egyházi Kórus vezetését, rámutatott, a kórustagokkal közösen választották az elnevezést a plébániatemplomuk védőszentje után.

Az elmúlt években 15–27 közötti létszámmal működött a kar, amelyben a 18 évesektől egészen a hatvan év fölöttiekig énekelnek helyiek.

Évente változik a tagok száma, elsősorban a fiatalok miatt, akik közül többen egyetemre mennek, mások nem akarják folytatni az éneklést, de egy kisebb csapat állandó. Ugyanakkor olyan tagok is vannak, akik a szomszéd településre mentek férjhez, mégis visszajárnak énekelni szülőfalujuk kórusába is – részletezte a karvezető.

Megjegyezte, énekelni elsősorban a helyi egyházi ünnepeken szoktak, a november végi Szent András búcsúkor, karácsonykor, húsvétkor, az azt követő felcsíki egyházi kórustalálkozón, valamint a komjáti Kármelhegyi Boldogasszony búcsún, emellett voltak az Orbán Balázs Kórusfesztiválon is Székelyudvarhelyen.

Nyaranta szünetet tartanak, nincsenek próbák sem, gyakorolni minden ősszel október elején kezdenek. Ekkortól hetente kétszer-háromszor gyűlnek össze próbálni, hogy felkészülhessenek a falubúcsúra, illetve karácsonyra.

Minden héten két alkalommal tartanak szólampróbát, külön a nőknek és férfiaknak,

a hét második felében pedig összpróbát is egyeztetnek – avatott be Póra Attila. Hozzátette, támogatójuk elsősorban a plébánia, amely fénymásolót biztosít a kántor számára, illetve kiutazáskor az autóbusz üzemanyag-költségeit is fizeti. Továbbá a gondnok is segíti őket egy-egy közös összejövetel létrejöttében, míg a fellépések utáni tiszteletet a plébános és a kántor állja. Ha nagyobb tételű másolni való van, a helyi önkormányzat is segítségükre siet. Jelenlegi sötétzöld fellépőruhájukat a korábbi önkormányzat felajánlása révén szerezték be, ugyanakkor tervezik egy újabb elkészíttetését is.

Mint arról a kántor beszámolt, a kórustagok érdeklődését nem neki kell fenntartania, mivel a kóristák szívből énekelnek. Azaz, szeretettel szolgálják az Urat, és nekik lenne hiányérzetük, ha valamilyen okból kifolyólag nem folytathatnák ezt az önkéntes munkát. Motivációt jelent ugyanakkor az új kórusművek megtanulása, hiszen örömmel készülnek, gyakorolnak, tanulnak, hogy többek legyenek azáltal. Azzal kapcsolatban, hogy milyen emlékezetes történetre gondolnak vissza szívesen a kóristák az elmúlt évekből, a kórusvezető elmondta, főként a régebbi tapasztalataikat emlegetik. Példaként elmondta, gyakran azt a korábbi sikerüket idézik fel, amikor a Csíksomlyón tartott kórustalálkozón Händel Halleluja kórusművét adták elő. Az akkor elért elismerésre szívesen gondolnak vissza azóta is.

Az énekkar tagjai

Szoprán: Pap Éva, Póra Mária Piroska, Molnár Magdolna, Pap Andrea, Hidegkúti Éva. Alt: Póra Emőke, Simó Mária, Baliga Olga, Nagy Katalin. Tenor: Pap Mihály, Baliga Csaba, Bálint Róbert, Gábor Tamás Attila. Basszus: Szabó Csaba, Tankó Péter, Ambrus Béla, Dobál Áron.