Évente változik a tagok száma, elsősorban a fiatalok miatt, akik közül többen egyetemre mennek, mások nem akarják folytatni az éneklést, de egy kisebb csapat állandó. Ugyanakkor olyan tagok is vannak, akik a szomszéd településre mentek férjhez, mégis visszajárnak énekelni szülőfalujuk kórusába is – részletezte a karvezető.

Megjegyezte, énekelni elsősorban a helyi egyházi ünnepeken szoktak, a november végi Szent András búcsúkor, karácsonykor, húsvétkor, az azt követő felcsíki egyházi kórustalálkozón, valamint a komjáti Kármelhegyi Boldogasszony búcsún, emellett voltak az Orbán Balázs Kórusfesztiválon is Székelyudvarhelyen.

Nyaranta szünetet tartanak, nincsenek próbák sem, gyakorolni minden ősszel október elején kezdenek. Ekkortól hetente kétszer-háromszor gyűlnek össze próbálni, hogy felkészülhessenek a falubúcsúra, illetve karácsonyra.

a hét második felében pedig összpróbát is egyeztetnek – avatott be Póra Attila. Hozzátette, támogatójuk elsősorban a plébánia, amely fénymásolót biztosít a kántor számára, illetve kiutazáskor az autóbusz üzemanyag-költségeit is fizeti. Továbbá a gondnok is segíti őket egy-egy közös összejövetel létrejöttében, míg a fellépések utáni tiszteletet a plébános és a kántor állja. Ha nagyobb tételű másolni való van, a helyi önkormányzat is segítségükre siet. Jelenlegi sötétzöld fellépőruhájukat a korábbi önkormányzat felajánlása révén szerezték be, ugyanakkor tervezik egy újabb elkészíttetését is.

Mint arról a kántor beszámolt, a kórustagok érdeklődését nem neki kell fenntartania, mivel a kóristák szívből énekelnek. Azaz, szeretettel szolgálják az Urat, és nekik lenne hiányérzetük, ha valamilyen okból kifolyólag nem folytathatnák ezt az önkéntes munkát. Motivációt jelent ugyanakkor az új kórusművek megtanulása, hiszen örömmel készülnek, gyakorolnak, tanulnak, hogy többek legyenek azáltal. Azzal kapcsolatban, hogy milyen emlékezetes történetre gondolnak vissza szívesen a kóristák az elmúlt évekből, a kórusvezető elmondta, főként a régebbi tapasztalataikat emlegetik. Példaként elmondta, gyakran azt a korábbi sikerüket idézik fel, amikor a Csíksomlyón tartott kórustalálkozón Händel Halleluja kórusművét adták elő. Az akkor elért elismerésre szívesen gondolnak vissza azóta is.