Hiába minden látványintézkedés, hatástalanok az állam intézkedéscsomagjai

Edler szerint a vállalkozók már régóta nem esznek pizzát, ők már csak fizetik az egyre borsosabb számlát, hogy az állam és a bürokraták hada többet fogyaszthasson.

– véli Edler András.

A kamaraelnök azt is szóvá tette, hogy az elmúlt napokban megjelent deficitcsökkentési forgatókönyvek sem adnak okot optimizmusra, mert „ezek sajnos még mindig arról szólnak, hogyan lehetne biztosítani, hogy a túlköltekező állam továbbra is hozzájusson a pizzájához, a vállalkozók és az adófizetők rovására, ahelyett, hogy fogyókúrába kezdene, és a gyógyulás útjára lépne”.

Mindezek fényében az Edler által az államháztartás költségeinek csökkentésére kidolgozott forgatókönyv a következő módon nézne ki:

• Mindenekelőtt ki kellene építeni a bizalmi légkört a társadalomban, illetve a vállalkozók körében. Ezt korábban azzal sikerült lerombolni, hogy az állam már három alkalommal is megszegte a vállalkozóknak tett ígéreteit. Ha ezt a bizalmatlanságot nem sikerül megszüntetni, a vállalkozói immunrendszer azon fog munkálkodni, hogy védekezzen az állam megszorító intézkedései ellen. Ennek már most is vannak jelei, ugyanis a feketegazdaság felélénkült, és idén, a múlt év hasonló időszakához képest 17 százalékkal több cég és egyéni vállalkozás felszámolását jelentették be a Kovászna megyei kamaránál. A cégvezetők pedig már arról kezdenek beszélni, hogy kénytelenek lesznek visszatérni a zsebből adott (kipótolt) fizetésekhez. A vállalkozók bizalmát úgy lehetne visszanyerni, ha a tervezett költségvetési hiányt kiegyenlítő intézkedéseket a legnagyobb átláthatósággal és a szakmai szervezetek támogatásával, az ő meghallgatásuk után dolgoznák ki.

• Az államnak végre konkrétan is részt kellene vállalnia a költségcsökkentésben azzal, hogy azonnal és hatékonyan karcsúsítja az állami intézmények apparátusát és megszünteti azokat az intézményeket, amelyeknek nincs jól meghatározott feladatkörük. Ezt egy világos és nyilvános ütemterv szerint követnie kellene az állami túlköltekezés fokozatos visszaszorítását célzó további lépéseknek.

• Azt kellene megvizsgálni, hogy mit lehetne tenni az óriási áfa-hiány csökkentése érdekében. Romániában az áfa-hiány 30 százalékos, míg az örökös versenytárs Bulgáriában ez csak 7 százalék, és Magyarországon mindössze 2 százalék. Itt nem arról az áruforgalmi adóról beszélünk, amelyet a feketegazdaság elnyel, hanem arról, amelyet hivatalosan lejelentenek és aztán mégsem folyik be az államkasszába (például mert az állam elnéző egyes intézményekkel szemben). Megoldás lehetne a fordított adózást alkalmazása is (taxare inversă), ami azt jelenti, hogy a cégek közötti tranzakcióknál nem, csak a végfelhasználók felé számolnak áfát. Az állam a likviditási problémáit egy kölcsönnel is megoldhatná, mert ez is olcsóbb lenne, mint lemondani az áfa-kinnlévőség 30 százalékáról.

• Végül, csak az utolsó lépésben kellene azzal foglalkozni, hogy miként lehetne az állami költségvetés bevételeit növelni, jelentette ki Edler András. Ha az említett intézkedések megtörténnek, akkor elvárható lesz – és talán a vállalkozói réteg és a lakosság hajlandó is lesz – a nagyobb fiskális terhek átmeneti jellegű felvállalására, vagy egyfajta szolidaritási alaphoz való hozzájárulásra (mint a már megszellőztetett tranzakciós díj minden banki műveletre), viszont elengedhetetlen a teljes átláthatóság biztosítása.