Győzött az életösztön a kóros sejtek fölött

A fiatal lány néhány hónap alatt annyit élt, mint mások egy élet alatt

Adománygyűjtő akciók, segélykoncertek, anyagi és lelki támogatások egész sorának a megszervezésével került a 24 éves székelykeresztúri Madaras Évike a figyelem központjába az elmúlt nyáron. A görög vőlegényével Thessalonikiben élő erdélyi lánynál előrehaladott leukémiát fedeztek fel, azonnali kezelésre majd őssejt-átültetésre szorult. Családja és barátai gyűjteni kezdtek, és első perctől tartották benne a lelket. Sokan adományoztak azért, hogy Évike felépülhessen. A kemoterápiákat vőlegénye fizette, az adományokból befolyt összeg pedig nagyban hozzájárult az átültetés költségeihez.

Hallgatni is tud, ha rákényszeríti az élet

Kemoterápia és sugárkezelés után december 12-én „kapta meg az őssejteket” nővérétől, Júliától. Ma már az állapota stabil, a kórházból is kiengedték, gyógyszeres kezelés alatt áll, és rendszeresen jár vérvételre, kontrollra. Otthon szigorú feltételek mellett – maszk, kesztyű, napi ágyneműcsere és felmosás, ruhamosás hatvan fokon, fertőtlenített szobában – tölti mindennapjait Thessalonikiben. Egyelőre pedig szóba sem jöhet a hazautazás, az, hogy mikor látja újra Székelykeresztúrt és Marosvásárhelyt még a jövő titka – fogalmazta meg portálunknak a világhálón keresztül Madaras Évike. „December 5-én kezdtem el a sugárkezelést, amely három napig tartott. Naponta két alkalommal – reggel fél héttől és egy órától – másfél órát tartott egy-egy kezelés, utána két napig kemokezelésem volt, és e kettő kombinációjával sikerült teljesen kiölni a csontvelőmet” – részletezte a beavatkozást megelőző időszakot Évike.

„December 12-én 13 óra tájt megkaptam a testvéremtől az őssejteket. Ez egy fájdalommentes beavatkozás, olyan mintha egyszerűen vért kapnál infúzión keresztül. Majd várni kellett 7–10 napig, amíg a helyükre vándorolnak a sejtek, és elkezdik termelni a fehérvérsejteket. Ez a 7–10 nap volt a poklok pokla” – tette hozzá a székelykeresztúri lány, aki az ezt követő nehéz időszakról is beszámolt a Székelyhon.ronak. „Nincs immunrendszered, és minden kis baktériumra reagál a szervezeted, leginkább a nyelőcsövet támadják ezek a baktériumok, a nyelvem lógott ki a számból, beszélni sem tudtam” – mondta. A mindig beszédes, élettel teli, mosolygós Évike azt is hozzáfűzte: ekkor jött rá, hogy hallgatag is tud lenni, ha rákényszeríti az élet.

Szemrebbenés nélkül

A fiatal lány csupán néhány hónap alatt annyit élt, mint mások egy élet alatt. Tisztán emlékszik arra, amikor 2011 nyarán közölték vele a görög orvosok, hogy leukémiás. A lány első kérdése az volt, hogy meghalhat-e, szemrebbenés nélkül válaszolták, hogy igen. „Utána azt kérdeztem, hogy legkevesebb mennyi idő kell ahhoz, hogy legyőzzem a betegséget, mire ők elmondták, hogy ha találok donort – a testvér egy a százezerhez, hogy kompatibilis –, ha megtaláljuk azt, hogy a leukémia melyik fajtája támadta meg a szervezetem, ha a kemoterápiás kezelésekre jól reagálok, és persze ha az anyagiak összejönnek, akkor fél év alatt felépülők, és december 24-én, a névnapomra elhagyhatom a kórházat” – emlékezett vissza Évike, aki akkor eldöntötte, hogy sikerülni fog. Erős hitének köszönhetően pedig december 24-én valóban leukémiás sejtek nélkül, új őssejtekkel engedték őt haza a kórházból – mesélte lelkesen a csupán 39 kilós lány, akinek kitartása, hite és élni akarása hatalmas erőforrást jelentett az elmúlt hónapokban.

Vágya, hogy görög vőlegényével, Tazzal „bazi nagy görög lagzijuk” legyen egyszer

Apró vágyak tartották benne az erőt

2011. december 12-én Madaras Évike nővérével együtt, Madaras Júliával „született újjá” a görög kórházban. „A nővérem és az általa hozott áldozat nélkül nem ment volna” – gondolt vissza Évike a transzplantációra. Csípővel műtött édesanyjuk eközben otthonról izgulta és imádkozta végig a sorsdöntő beavatkozást, azóta is folyamatosan, a világháló segítségével követi végig lánya felépülését. A család összetartó ereje és segítsége mellett vőlegénye és barátai segítenek neki az újrakezdésben. Rajtuk kívül pedig a Thessalonikiben élő és dolgozó neves marosvásárhelyi futballedző, Bölöni László is „szárnyai alá” vette Évikét. „Sokkal tartozom neki, apám helyett apám volt, amikor lenn voltam felemelt, a viccei és az élettapasztalata erőt adtak nekem. A nővéremmel együtt karacsonyfát díszített nekem” – mondta elismerően a fiatal lány.

Elmondása szerint olyan apró vágyak tartották benne az erőt, mint az, hogy haza jöjjön és megköszönje a sok jót, elmenjen templomba, édesanyja krumplitokányából egyen cikakáposztával, a testvérével egyszer elmenjen nyaralni, a vőlegényével, Tazzal legyen egy „bazi nagy görög lagzijuk”, és elmenjen kirándulni Marosfőre a barátaival. A sok apró vágy pedig megtette a hatását.