Gyertyákkal és közös emlékezéssel tisztelegtek 1956 hősei előtt Csíkszeredában

Az esemény központi üzenete a múlt megőrzése és továbbadása volt:

Az esti program a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kivilágításával kezdődött. A résztvevők ezt követően a Szabadság téren gyülekeztek, majd gyertyákkal indultak a Gloria Victis emlékműhöz, ahol 19 órakor kezdődött az ünnepi műsor.

A megemlékezés első fellépői a Csíki Játékszín színészei és a Role zenekar voltak. Közös, Csend előtt és után – zenés színházi emlékezés a 70. évfordulóra című produkciójukkal idézték fel az 1956-os események emlékét.

A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar előadásában elhangzott a magyar himnusz, majd egy szabadságharcos hologramja idézte meg a forradalom korát. Az est során Nagy Imre alakja is megelevenedett:

A műsorban a Role zenekar A Kárpáthyék lánya című dala is elhangzott.

„Őrizzük meg a múltunkat úgy, hogy legyen jövője”

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezés nem merülhet ki az évenkénti koszorúzásban. A legfontosabb kérdés szerinte az,

A polgármester emlékeztetett: bár Csíkszereda nem volt helyszíne a budapesti forradalom utcai eseményeinek, a kommunista diktatúra következményei Székelyföldön is súlyosan éreztették hatásukat. Embereket hurcoltak meg azért, mert magyarok voltak, másként gondolkodtak, vagy nem fogadták el feltétel nélkül a rendszert.

Külön kiemelte a tavaly elhunyt Nagy Benedek, a közösség által Benci bácsiként ismert politikai fogoly történetét, akit egyetemistaként, Kolozsváron ítéltek öt év börtönre. Rajta kívül

A csíki áldozatok emlékművén 227 név szerepel, és mindegyik mögött egy emberi sors, egy család és egy közösség története áll. Korodi Attila szerint ezek a történetek arra emlékeztetnek, hogy

A beszéd egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a fiatalokat nem elég felszólítani az emlékezésre: segíteni kell nekik megérteni, miért fontos a múlt. Ehhez beszélgetésekre, személyes történetekre és türelemre van szükség. A polgármester Márai Sándor 1956-ról szóló versének üzenetét is felidézte: „Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.”

Arra biztatta a jelenlévőket, hogy

Ne csak a szenvedéseikről, hanem a terveikről, a félelmeikről, a reményeikről és a bátorságukról is beszéljenek. Mint fogalmazott, a múlt megőrzése nem ér véget a koszorúk elhelyezésével: a felelősség a mindennapokban is folytatódik.

A szabadságért minden nemzedéknek tennie kell

Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője beszédében hangsúlyozta:

Felidézte, hogy a szabadságvágy Erdélyben is megmozdította az embereket. A kolozsvári és temesvári diákság, valamint a székelyföldi magyar közösség is kifejezte szolidaritását a forradalom eszméivel. Az erdélyi magyarokat azonban súlyos megtorlások érték.

A szónok Moyses Márton és a meghurcolt erdélyi magyarok emléke előtt is fejet hajtott.

Beszédében arra emlékeztetett, hogy a szabadság nem magától értetődő adottság, hanem olyan érték, amelyért minden nemzedéknek tennie kell. Az 1956-os hősök öröksége nem a fegyverekben, hanem a hitben, a kitartásban és az összetartozás erejében rejlik.

Az emberi méltóság és a béke fontosságára figyelmeztettek az egyházi szolgálattevők

A megemlékezésen Bálint Emil, római katolikus plébános és Szatmári Szilárd, református lelkész mondott áldást, illetve osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Bálint Emil beszédében a kommunista diktatúra áldozataira emlékezett, hangsúlyozva, hogy

A börtönökben, a kényszermunkatáborokban és a megtorlások során emberek szenvedtek azért, mert a hatalom elvette szabadságukat és megsértette méltóságukat.

Arra figyelmeztetett, hogy a közjó szolgálata, az emberi méltóság tisztelete és a keresztény értékek vállalása ma is nélkülözhetetlen a békés együttéléshez. Imájában a meghurcoltakért, az áldozatokért és családjaikért könyörgött. A fiatalok védelmére, a közösség összetartására, a vezetők bölcsességére és a nemzet megmaradására is áldást kért. Külön hangsúlyozta:

A múlt sebei ne bosszúhoz, hanem békéhez és kiengesztelődéshez vezessenek.

Szatmári Szilárd Jézus szenvedéstörténetéből idézett, a szenvedés és az áldozat kapcsolatára irányítva a figyelmet. Gondolataival arra emlékeztetett, hogy a szabadságért és az igazságért vállalt helytállásnak sokszor súlyos ára van.

Koszorúzással és a Székely himnusszal zárult az ünnepség

A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték koszorúikat a Gloria Victis emlékműnél. Az ünnepséget a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar előadásában elhangzó Székely himnusz zárta.

Azokról, akik a szabadságért szenvedtek, azokról, akik ma is őrzik személyes emlékeiket, és azokról a fiatalokról, akiknek tovább kell vinniük ezt az örökséget. Az üzenet egyértelmű: emlékezni nemcsak azért kell, hogy tisztelegjünk az áldozatok előtt, hanem azért is, hogy megértsük, milyen értékeket hagytak ránk.

A múlt megőrzése a jelen feladata, azért, hogy a jövő nemzedékei is tudják, mit jelent a szabadság, az emberi méltóság és az összetartozás.