HIRDETÉS
2019. március 26., kedd
Emánuel
Emánuel
Gyergyószentmiklós új városrendezési terve számos olyan útmutatást, szabályzást tartalmaz, amely első látásra talán meghökkentő, de a város jövője szempontjából érthető és indokolt. Köllő Miklós építészt, a tervet készítő Larix Stúdió vezető tervezője ismertetett néhány meghatározó részletet.
Turizmus, mezőgazdaság és ipar: mindhárom fontos gazdasági ágnak megvannak a lehetőségei Gyergyószentmiklóson. Vannak hagyományai, és lehet jövője is, de jövő nem abba az irányba mutat, hogy visszatérne az, ami az 1980-as években volt, vagyis
nem valószínű, hogy újra több ezer dolgozót foglalkoztató, viszonylag nagy üzemek létesülnek a városban.
Ez hátrány is tud lenni, de előny is lehet. Gyárak, ipari létesítmények lesznek azonban, amelyeket a vasúton túli részre volna ideális besűríteni, és ugyanakkor ide képzel el ipari parkot az önkormányzat. Ez több szempontból is kézenfekvő lenne: a szocialista idők nagyarányú fejlesztéseinek köszönhetően itt már előkészített infrastruktúra van.
A vasút és a Bucsin negyed közötti részen létező egykori ipartelepek azonban idővel funkcióváltáson kell átessenek, elsősorban sportbázis(ok)nak lenne itt helye, a sugárútról könnyen elérhető módon. A jelenlegi labdarúgópálya környékén ugyanis már nem lehet akkora léptékű fejlesztéseket megvalósítani, amilyenekre szükség lenne hosszú távon, még akkor sem, ha az önkormányzat felvásárolná a még beépíthető kerteket. Ha a jégpályát, és értelemszerűen, a hűtésből származó hőt hasznosító uszodát akarjuk itt tartani, akkor a focinak nem marad hely. Vagy fordítva. Cél, hogy minél jobban igénybe vehető, minél szélesebb kört kiszolgáló, jól felszerelt sportcentrum legyen a városban – fejti ki Köllő Miklós.
A gyergyószentmiklósiaknak sok évszázadon át az állattenyésztés jelentette a fő megélhetési forrást. Ehhez ma változatlanul megvannak a természeti adottságok, ezek azonban nincsenek kihasználva. Ma a városhoz tartozó legelőnek, kaszálónak használható területek a jelenleginél sokszorosan nagyobb szarvasmarha-állományt is el tudnának tartani. Persze, ma már nem jellemző, hogy minden udvarban legyen néhány tehén, ami ellátja a családot tejjel, sajttal, azaz a családi gazdaságokat szükségszerű újragondolni. Biztos, hogy 25 év múlva is lesznek olyan családi gazdaságok, amelyeknél ez a hagyományos gazdálkodó életforma létezni fog, de aki ma nagyobb léptékű állattenyésztésben gondolkodik, annak a gazdasága olyan követelményeket kell teljesítsen, amelyekre nincs lehetőség a város lakóövezetei között. Érdemes lesz farmokat létesíteni, de ezeket távolabb a lakott helyektől. Azonban tudni kell azt is, hogy a városrendezési terv értelmében,
a városnak nem föltétlenül célja a csatornahálózat és egyéb infrastruktúrák kiterjesztése távoli, szórványszerű pontokra, a jelenlegi településen kívül.
Ugyanakkor a táji és környezeti minőség megtartása érdekében, aki külterületén szigetszerűen fejleszteni akar, az első lépcsőben maga kell a közműveket kivitelezze, és csak azt követően kaphat engedélyt az tulajdonképpeni létesítmények megépítéséhez.
A természeti adottságok persze nem csak az állattenyésztésnek, hanem az idegenforgalomnak is kedvezőek. Sokféle elképzelés van arra vonatkozóan, hogy miként lehetne Gyergyószentmiklóst igazi turisztikai célponttá fejleszteni. Az általános rendezési terv két területet jelöl meg, ahol lehetőség van erre. Az egyik a Békény völgyében, a Moldva felé vezető út mentén található, a másik pedig természetesen Gyilkostón.
A város végétől a vízházig még számos vendéglátóhely létesülhet, de nagyon lényeges szempont, hogy ez csak addig lesz vonzó a vendégek számára, míg tág tereket, a tájra rálátást és nyugalmat is találnak. Azaz nincs értelme sűrűn beépíteni ezt a zónát. Inkább szigetenként, egymástól megfelelő távolságra kell kialakítani ezeket helyeket. A szállodák, panziók pedig akkor járnak jól, ha közösen beszélik meg, hogy ki milyen szolgáltatásokat nyújt a vendégeinek, hogy széles skálán, profi szinten tudjanak élményt kínálni. Nincs miért elaprózni és lebutítani a szolgáltatásokat, hasznosabb lenne, ha a szállóvendégeknek kölcsönösen lehetővé tennék, hogy igénybe vegyék a szomszédos létesítmény egyre profibb és szakosodott szabadidős kínálatát is.
A hetes kilométer, a vízház fölötti rész egyáltalán nem javasolt sem turisztikai, sem egyéb fejlesztésekre.
Ez a város, illetve a medence jó része ivóvízének a gyűjtőterülete, itt dől el a víz minősége, azaz minden emberi tevékenység ezen a területen a víz valamilyen mértékű szennyezését jelenti.
Gyilkostó üdülőtelep is más arculatot fog nyújtani a jövőben. A tó közvetlen környezete kevés, de magasabb minőséget jelentő vendéglátóhely számára alkalmas. A fejlesztésekre szükség van, de el kell tűnnie az összevisszaságnak. Az olcsó és tömegre hajtó fejlesztések távolabbra kell vonuljanak a tó mellől, de meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a közelben, a Juh-pataki részen nyaralók, panziók létesülhessenek.
Távlati cél az is, hogy a Gyilkos-tó környezete ne parkolóhelyekről szóljon.
A tótól távolabb kell kialakítani parkolókat, ahonnan bérelhető biciklivel, gyalogosan vagy éppen erre a célra beüzemelt közszállítási eszközzel lehessen eljutni a vízpartra.
– vázolja Köllő.
A vázolt elképzelések fokozatosan és csak egy hosszabb periódus alatt kivitelezhetőek, 20–25 év távlatában érnek be. Néha nehéz hozzászokni a változáshoz, de a fejlesztés közösségi szempontokra alapoz: ezek fontosabbak kell(ene) legyenek az egyes emberek személyes érdekeinél, csak így tudunk itt megmaradni. És ennek ára is van, a magánemberek kárát a város a rendezési tervhez kapcsolt megfelelő stratégiákkal tudja majd kompenzálni – összegzi Köllő Miklós. Hozzáteszi: a fejlődés nem kell területi terjeszkedést is jelentsen, inkább
a jelenlegi keretek közt kellene minőségi szintet lépni.
A rendezési terv szerint Szárhegy felé épülhet új városrész, de ez önmagában nem cél. Nem kellene összenőjön a szomszédos községgel Gyergyószentmiklós. Fontos, hogy mindkét helység megmaradjon a maga sajátosságaiban, illetve továbbra is a táj dominálja a város és a környező települések közötti útvonalakat.
