Finomságok, termények közszemléje a gazdanapi sokadalmon

„Csak azért jöttem ki a piacra, hogy én is tegyek valamit a szekérbe. Ha nekem eleget juttatott a Jóisten, s lehetőségem van, akkor én is adjak valamit másnak, akinek nem jutott” – mondta egy asszony a szombati gazdanapi sokadalmon. A gyergyószentmiklósiak és a környékről érkező vásárlók már megszokták, hogy ilyenkor a jótékonyság szekere várja az adományokat.

Ezúttal a hajléktalanszálló és anyaotthon lakói részesültek az adományokból. Pityóka, hagyma, murok és egyéb termések kerültek többnyire a szekérre, amelyek az itteni gazdák, gazdasszonyok kertjeiből kerültek ki, de sokan a piacon vásároltak valamilyen eleségnek valót a szekérbe szánva.

Az egész napos eső nem kedvezett a piacon nézelődőknek, de komoly érdeklődés volt az elhangzott, gondolatébresztő előadások iránt. Bara István arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy az utóbbi évtizedekben a fának, erdőnek csak az anyagi értékét nézték, és a természetes környezet védelmével nem törődtek a kitermelések során. Ezen a szemléleten kellene sürgősen változtatni, amíg nem késő.

Lukács Géza szárhegyi kertész pedig azt jelezte, csak akkor lesz az embereknek jobb élete, akkor várható, hogy javul a helyi gazdasági helyzet, ha a helyi gazdáktól vásárolunk, az itteni mesterek munkáját vesszük igénybe, és nem idegeneknek, multiknak adjuk a pénzt. Az eseményen Nagy Zoltán polgármester is hasonló meglátásokat osztott meg köszöntőjében. Elhangzott, manapság minden azonnal kell, semmire sincs elegendő idő, a gazdanap azért is fontos, mert rávilágít: semmi sem lesz magától, hanem a kemény munka és odaállás hoz csak eredményt. Áldást a termésre és a gazdálkodókra Portik Hegyi Kelemen plébános mondott.

Az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend, a Szabadtűzi Lovagrend és a Székely Konyha szerkesztősége tagjai húsznál is több zakuszkát, savanyúságot és lekvárt kóstoltak végig az immár szintén hagyományosnak mondható kamramustrán. A finom és nagyon finom készítmények, amelyek leginkább a zsűri tetszésére voltak, díjakat is kaptak. Tatár Hajnal zakuszkája, Baricz Magda savanyúsága és Fülöp Rita bodzavirágos eperlekvárja érdemelte ki az első díjakat, de természetesen mindegyik benevezett finomság elismerést érdemelt.

A gazdanapi sokadalmon nem csak kóstolni és nézni lehetett a finomságokat, de jóllakni is. Erre teremtett lehetőséget az önkormányzat és a helyi rendőrség munkatársai által készített 50 méter hosszúra kinyújtott puliszka.