Autonómia nekünk, de nélkülünk sosem lesz

Hiányzunk egymásnak, A megtorlás napjai, Délvidéki magyar golgota 1944-45, Eltévedt hősök – csak néhány kötet címe, melyeket Matuska Márton mutatott be a Székely Nemzeti Tanács által szervezett író-olvasó körútjának csütörtöki, szentmiklósi állomásán. „A magyarokat érdeklő lényeg, éljenek bárhol a volágon, ugyanaz. Akkorát változott a világ, hogy csakugyan lehetünk magyarok” - fogalmazott az újságító. Az 1944-45-ös délvidéki vérengzésekről beszélt, az áldozatokról, akiket egyszerűen csak „likvidált” a rendszer. „Mi történt velünk ebben az időszakban? Az iskolában azt tanították, hogy felszabadultunk. Valójában az egyik gonosz ment, a másik jött. Üldözte, aki útba volt neki, irtotta, s aztán valamit ráfogott. Nem a felelősöket keresték, a magyarokat irtották” - jelentette ki, magyar hősök példáit hozva fel, akiknek az igazságért kellett meghalniuk, bűntelenül. Léleknyomorítás történt – vallja az események kutatója, sokan még ma is félnek, pedig: „Az ember lelke felszabadul, ha kimondja a tényeket”. Matuska szintén szembe kellett nézzen a megtorlással, amikor a tényeket papírra akarta vetni, de mint mondja, annyira belemerült a témába, a tények feltárása, hogy elfelejtett félni.

„Ez nem délvidéki ügy, ez magyar ügy” - mondta Matuska, nehezményezve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia sem fordít megfelelő figyelmet a múlt kitisztázására. Meggyőződése, a magyarság, bárhol éljen a világban, kell tájékoztassa egymást a történtekről, akarni kell a jogokat, és megvalósulnak, mint ahogy a kettős állampolgársággal is történt, remény van az autonómiára is. „De azt nekünk, nélkülünk senki nem lesz képes megvalósítani. Nem tudom, miért idegenkedünk tőle, mert nekem szilárd meggyőződésem, hogy autonómia nélkül aligha tudunk megmaradni” - hallhatták a jelenlévők, mint ahogy azt is, hogy „meg kell egyezni egy minimumban, amiben a magyarság együtt tud működni, és azt fenn kell tartani ahhoz, hogy teremtsünk egy erős Magyarországot, amelyik védeni tud minket a nemzetközi porondon. A magyarországi választáson részt venni nem kutya kötelesség, hanem saját érdek”.

További javaslatok is elhangzottak, miszerint a politikumra úgy bízhatjuk magunkat, ha mi is a politikusok mellett állunk, és nagy az egyház szerepe, hisz lelki vigaszt nyújthat, ami nélkül a nép elveszik.