Film az elmélkedő, vívódó, megtörhetetlen Márton Áronról

Lassú, elmélkedős történetmesélés

A Márton Áron, Erdély püspöke a néhai egyházfő második világháború előtti, alatti és utáni tevékenységét, valamint bebörtönzését és az azt követő szabadulását dolgozza fel. Az alkotás a játékidő nagy részében Márton Áron szentbeszédeire, elmélkedéseire épül, de emellett képet nyerhetünk belőle a második világháború erdélyieket is érintő történéseiről.

Márton Áron mellett ugyanakkor fontos szerepet kap a szlovákiai Esterházy János és Boldog Salkaházi Sára, akik mindketten határozottan állást foglaltak a zsidókérdésben, és mindent megtettek azért, hogy megmentsék zsidó származású honfitársaikat a deportálástól.

Márton Áron tevékenységét ügyének – elítélésével záruló – tárgyalása és börtönévei keretezik, az ezt megelőző tevékenységét, szentbeszédeit visszaemlékezések formájában kapjuk meg.

A film lassú, elmélkedős történetmesélése egyébként meglehetősen nehézkes, és sokszor elnyújtott, az időnként kakofón zene, az elcsendesülő majd felerősödő háttérzajok pedig rontják a nézői beleélést.

Ugyanakkor, bár ez egy dokumentarista elemeket is tartalmazó játékfilm, konkrét cselekmények, történések nem igazán vannak benne, inkább párbeszédek, elmélkedések alapján kapunk képet arról, hogy épp mi történik, de azt is úgy, hogy azokat miként élték meg a szereplők. Azt, hogy mikor játszódik az adott jelenet, általában a szereplők mondják el úgy, hogy a párbeszéd elején kiemelik, melyik év melyik hónapjának mely napjának történéseit látjuk épp, ami szájbarágóssá, életszerűtlenné teszi az adott jelenet felvezetőjét.

Falunapon is forgattak

A filmet követő közönségtalálkozón Palatinus Zsolt, az alkotás operatőre elmondta, a szűkös költségvetés egyfajta szabadságot adott nekik, és sokszor az adott helyzet határozta meg a jelenetet. A forgatást egy közös alkotói folyamatként jellemezte, amiből mindenki a legjobb tudása szerint vette ki a részét.

„Ez olyan, mint amikor egy templomban valaki elkezdi mondani a Miatyánkot, és egy idő után mindenki teljesen természetesen folytatja” – fogalmazott a Márton Áront játszó színész, hozzátéve, hogy a legnehezebb dolog az volt, hogy ez a jelenet ne forduljon ki önmagából, ne legyen a saját karikatúrája, hiszen akkor elveszítette volna a szakralitását.

A film nagy részét kitevő liturgikus szöveg kapcsán elmondta, megértést igényelt a megtanulása, hiszen ahhoz, hogy át lehessen adni, szükség volt egyfajta liturgiai előfeltételezésre, hogy érthetően lehessen átadni a befogadónak.

Beugró banki alkalmazott

A rendező spontaneitásáról Palatinus Zsolt egy másik anekdotát is megosztott: az adott forgatási napon nem volt egy második színészük az Esterházy János-jelenethez, erre Poór István elment a bankba pénzt kivenni, és egy banki alkalmazottal tért vissza, akiről egyébként kiderült, hogy amatőr színész, így ő játszotta el azt az embert, akihez Esterházy beszélt. De volt olyan templomi jelenet is, amit egy keresztelő után vettek fel, amikor Poór István azt mondta, akkor

A közönségtalálkozó végén az egyik néző kritikaként megfogalmazta, hogy sokkal autentikusabban is el lehetett volna készíteni ezt a filmet, felvéve a kapcsolatot a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséggel, és