Felszentelték az apró gyülekezet új templomát

Az életveszélyessé vált régi templom helyett új építésébe fogott a két évvel ezelőtt még huszonkilenc lelkes sándorfalvi gyülekezet. Az álom megvalósulása majdnem megduplázta a kis közösség lélekszámát is. Olyan öröm a felépült istenháza, mint amit a zsoltáros érzett egykor – emlékeztetett vasárnap Kántor Csaba püspökhelyettes, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese. A lelki hajlékban, a szentelésen Isten élő igéje első ízben hangzott fel.

„A kicsi, az szép”

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a fenti című könyv igazságtartalmát emelte ki. Igaz, korunkban a nagyság az elérendő mérték, jobban imponál, ami nagy, de a kicsi emberléptékű, jó, hasznos, ennek követése tartja meg a világot – vallja az idézett közgazdász-szerzővel a püspök. Jézus a mustármag példázatát állítja zsinórmértékül, amelyben minden adott a növekedéshez, és fává terebélyesedik.

A másik történet arról a villamosvezetőről szólt, aki végállomási pihenőidejében mindennap megtisztított egy kis részt az ottani bozóttól. Nem kellett sok idő, és szép tér alakult keze nyomán.

Az 1850-es években az akkor még több mint kétszáz lelkes falu igényeihez épült a korábbi templom. Aztán

Juhász Ábel lelkipásztor és a kicsi maradék mustármagnyi hitének csendes csodája, amit ma ott látunk. A reformáció is mustármag volt ötszáz éve: előbb egy-két ember, két város, régió ügye… Üzenetük: nem a hit méretét, hanem minőségét kíséri Isten áldása. Ha ekkora hitünk lenne nekünk erdélyi magyaroknak, hogy együtt tegyünk azért, amit jónak gondolunk, minden megváltozhatna – nyomatékosította a püspök.

Régi torony, új templom

A régi templom 1852-ben épült, egy korábbi kápolna helyére. A templomépítéssel egy időben fából készült a különálló harangláb, amelyben két harang szólt – sorolta Juhász Ábel lelkipásztor.

Az átmeneti időben Szabó Márton sándorfalvi gondnok házában tartották az istentiszteleteket. Két év alatt, ahol rom volt, továbbépítendő emlékhely létesült, és közelében áll a felszentelt új templom. A régi harangláb formáját megőrizve, anyagának felhasználásával épült a különálló torony. A lelki és anyagi támogatásért a helybéliek köszönetét tolmácsolta Juhász Ábel a püspöknek és mindazon pályáztatóknak, adományozóknak, segítőknek, akik lehetővé tették a sándortelki álom megvalósulását.

Több mint tízezer kilométer megtétele, több mint ezer telefonhívás, több száz ember lelkes munkája kellett az ünnepléshez – összegezte a lelkipásztor. A kazettás mennyezet Juhász Judit tervei alapján – örökbefogadással – jövőre készülhet el. A régi templom maradványainál kialakított emlékhely parkosításra vár, és a templomhoz melléképületet terveznek.

a reformáció emlékévében a sándortelkiek megkapták a feladatot. Az istentiszteleten és a köszöntések között Kátai Zoltán Tinódi-lant díjas énekmondó, népzenész a reformáció idejéből származó dalokat mutatott be.

Köszöntések

Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese kiemelte, a megviselt templom helyén erős istenháza áll. Ahol templom van, ott hit van, ahol hit, ott bizalom és közösség – a legkisebbek kiemelt figyelmet érdemelnek. Juhász Ábel lelkipásztor lelkesedése, életkedve új fejezetet nyitott ebben a leányegyházközségben. Sándortelke történelmet írt – nyomatékosította Brendus Réka, hozzátéve, hogy eddig térképkereső kellett megtalálásához, de bízik benne, hogy ezután sokan ellátogatnak majd oda.

Köszöntőbeszédet mondott továbbá Verestóy Attila szenátor, Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, Dézsy Zoltán egyházkerületi főgondnok, Mészáros Ildikó, a hevesi, illetve Rácz Róbert, a kisvarsányi testvérgyülekezet lelkipásztora, Szend József haraszti lelkipásztor, a horvátországi magyar reformátusok képviselője, Bíró Barna Botond, az Udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnöke és Sándor József, Felsőboldogfalva község polgármestere.

Bara Hajnal a helyi, sok próbatételt kiállt közösség nevében köszönte meg a rájuk irányuló figyelmet és a Jóisten áldását. Hiszi: az új templom új kezdet!