Magyarországi és hazai, egyházi és világi hivatalosságok jelenlétében bontották ki hétfőn délután a marosvásárhelyi Református Kollégium szarkofágszerű alapkövét, amelyből egy 113 éves időkapszula került elő. A kordokumentumokból mindenki tudta, mit helyeztek el az alapkőbe a neves iskola bővítésén dolgozó személyek, mégis óriási izgalommal várta mindenki a magyarvistai kőből faragott, rendkívül súlyos láda, majd a fémből készült kapszula felbontásának a pillanatát.

A Maros Megyei Múzeum négy, fehér köpenybe öltözött szakembere maszkkal a száján, kesztyűvel a kezén, nagyítóval, ecsettel, kézi és gépi vasvágóval felszerelkezve látott a munkának.

Az árammal működő géppel is jó tíz percig kínlódtak, amíg sikerült kibontani a fémhengert, amelyből aztán előkerült egy ugyanolyan alakzatú üvegtároló. Elsőnek a harminckettedik évfolyamnál tartó Budapest című lap 1908. szeptember 8-án megjelent 216. számát pillanthatta meg a közönség, majd rendre következett a Református Kollégium Értesítője, a Székely Lapok és más helyi újságok feltekert egy-egy példánya.

Ennél is látványosabbnak bizonyult a kollégium rajztanára, Gulyás Károly a nemrég átadott főépület homlokzatáról készült rajza, valamint az a levél, amelyben az iskola működtetői és oktatói üzentek az utókornak.

A régészek és restaurátorok a legvégén néhány koronát és fillért halásztak elő az üveghengerből. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a palackpostához hasonlította az élményt.

Az alapkövet tíz nappal ezelőtt a püspökség megbízásából az iskola felújításán dolgozó Hargita megyei Lukács Alpin’s Kft. munkatársai találták meg a Sáros utcai épületszárny kapusszobája mögötti falban. Az egy méter hosszú, 80 centi széles és 60 centi magas homokkőből készült ládát a múzeum várbeli épületébe szállították. Az alapkő súlya miatt rendkívül bonyolultnak bizonyuló kiemelés a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum képviselője, Csok Zsolt, a régészeti feltárások vezetője által koordinált marosvásárhelyi csapat szakmai felügyelete mellett zajlott. A kolozsvári szakember szerint talán

Csok úgy értékelte, hogy a történteknek jelzésértékük van. Jelzés, hogy a város új polgármestere, Soós Zoltán úgy építse és fejlessze Marosvásárhelyt, mint tette bő száz évvel ezelőtt elődje, Bernády György.

Az egyházi elöljáróság gyűléseinek jegyzőkönyvéből megtudtuk, hogy a kollégium terveit 1906 és 1907 között Baumgarten Sándor budapesti műépítész készítette. 1908. március 31-én a városi tanács is jóváhagyta az építkezést. Az alapkövet ugyanabban az évben, szeptember 10-én, egy csütörtöki napon helyezték el. Az építkezést szűk egy év alatt, 1909. augusztus 3-án fejezték be.